Mai szemmel nézve különös alkotásnak tűnhet a film, ugyanis egy olyan horrorról van szó, aminek eszköztára és felépítése egészen más a zsáner mai képviselőihez képest.
A filmben ugyanis nincs egyetlen jumpscare sem, és nem is igazán szerepeltet démoni, természetfeletti elemeket, hovatovább a kamera kifejezetten kerüli, a durvább jelenetek megmutatását. Ezek után az egyszeri néző joggal teheti fel magának a kérdést, hogy ez akkor tulajdonképpen, miért is horrorfilm? A válasz pedig a film atmoszférájában keresendő. Az elején elejtett nyomokat, amik jelzik, hogy itt valami nincs rendben a szereplők közötti kapcsolatok kibontása követi, a légkör pedig egyre szorongatóbbá, kilátástalanná válik. A terror a filmben itt nem fizikai, hanem pszichológiai jellegű. A főszereplőt játszó színésznő játéka pedig elképesztően bemutatja a karakter fokozatos átalakulását, ami egy idő után egyre félelmetesebbé válik. A film vége, pedig olyan iszonyatosan groteszk, hogy teljesen felforgatja a néző érzelmi világát, hiszen a nevetés, rettegés és iszonyat egyaránt logikus reakciónak tűnnek.
Tehát a film abszolút a feszengésre, a pszichés nyomásra épít, ahogy hajdanán a horrorok fénykorukban. Ettől a filmtől nem fogsz félve végigsétálni a kivilágítatlan utcán, és nem fürkészel szörnyek után az ágyad alatt. Viszont határozottan szorongani fogsz és gondolkodni, hosszú időn át.
Mai szemmel nézve különös alkotásnak tűnhet a film, ugyanis egy olyan horrorról van szó, aminek eszköztára és felépítése egészen más a zsáner mai képviselőihez képest. A filmben ugyanis nincs egyetlen jumpscare sem, és nem is igazán szerepeltet démoni, természetfeletti elemeket, hovatovább a kamera kifejezetten kerüli, a durvább jelenetek megmutatását. Ezek után az egyszeri néző joggal teheti fel magának a kérdést, hogy ez akkor tulajdonképpen, miért is horrorfilm? A válasz pedig a film atmoszférájában keresendő. Az elején elejtett nyomokat, amik jelzik, hogy itt valami nincs rendben a szereplők közötti kapcsolatok kibontása követi, a légkör pedig egyre szorongatóbbá, kilátástalanná válik. A terror a filmben itt nem fizikai, hanem pszichológiai jellegű. A főszereplőt játszó színésznő játéka pedig elképesztően bemutatja a karakter fokozatos átalakulását, ami egy idő után egyre félelmetesebbé válik. A film vége, pedig olyan iszonyatosan groteszk, hogy teljesen felforgatja a néző érzelmi világát, hiszen a nevetés, rettegés és iszonyat egyaránt logikus reakciónak tűnnek. Tehát a film abszolút a feszengésre, a pszichés nyomásra épít, ahogy hajdanán a horrorok fénykorukban. Ettől a filmtől nem fogsz félve végigsétálni a kivilágítatlan utcán, és nem fürkészel szörnyek után az ágyad alatt. Viszont határozottan szorongani fogsz és gondolkodni, hosszú időn át.