"Járj csak boldogan és reám/
emlékezz: tudod, úgy szeretett szívem./
S hogyha elfeleded talán,/
emlékeidbe idézem én,/
kedves volt s gyönyörű közös életünk." – Ezeket a szavakat maga Szapphó címezte a szerelmének. Ezek a sorok jutottak eszembe Aimée és Jaguár, azaz Elisabeth "Lilly" Wurst és Felice Schragenheim keserédes, lélekszaggatóan fájdalmas, mégis éterien gyönyörű történetéről.
Borzasztó mű abból a szempontból, hogy az emberi gonoszság legsötétebb, legaljasabb mélységeibe nyújt betekintést. Olyan vérzivataros időben és olyan embertelen helyen játszódik, amikor és ahol ártatlan embereket gyilkoltak pusztán származás alapján. Ugyanakkor felemelő mű abból a szempontból, hogy az emberi érzések mélységéről, a szeretet mindent felülíró erejéről és az örök szerelem elszakíthatatlan kötelékéről is mesél.
A szerelem szépsége a legfőbb üzenete, de mellette Felice csodálatos, gazdag személyiségét és megrendítő élet-halál harcát is bemutatja, ahogy próbál rejtve maradni beolvadva a nácik közé, egy Hitler-szimpatizáns lapnál elhelyezkedve zsidóként... Mindenez hihetetlen bátorságról tanúskodik.
Emellett hű korrajz a háború alatti Berlin életéről és mindennapi nehézségeiről, a náci politika és ideológia közvetlen működéséről és persze a Holocaustról is. Bár nem az a tipikus Holocaust-film, hiszen egy haláltábor sem szerepel benne, mégis annak tekinthető, hiszen Felice végső soron a Holocaust elől menekül oly elszántan, és végül az választja el örökre Lillytől, hogy deportálják. Sőt, a halálát is a theresienstadti koncentrációs táborban leli.
Azon kevés filmek egyike, amiket megkönnyeztem. És legalább ilyen szomorú a tény, hogy ez csak egy olyan történet, melyről tudomást szereztünk Lilly Wurst elbeszélésének köszönhetően. Egy a sok közül, egy a több mint 6 millió történet közül. Vajon hány meg hány ilyen tragédia történetét nem hallottuk, mert nem mesélte el soha senki? Hány meg hány olyan életvidám, élni akaró és nagyszerű ember fekszik valahol jelöletlen tömegsírokban, mint amilyen Felice Schragenheim volt, és hány olyan összetört ember maradt hátra, mint Lilly Wurst, akiknek nem hallottuk a történetét, és nem tudunk róluk semmit?
A film utolsó mondatában Lilly összefoglalja a háború és Felice utáni éveket. "50 év, egyetlen arc, egyetlen név, egyetlen gondolat" – mondja. Erre pedig már nincsenek szavak.
64 Aimée és Jaguár (1999)
dráma | életrajzi | háborús | romantikus
1943, Berlin. Felice Schragenheim, a fiatal zsidó nő hamis papírokkal igyekszik életben maradni a náci Németország szívében. Egy nap azoban sorsfordító találkozásra kerül sor;... több»
Szereplők: Heike Makatsch, Juliane Köhler, Maria Schrader, Matthes Ulrich, Detlev Buck
