Az első részhez képest jóval egyszerűbb, inkább látvány- és gore-központú sci-fi horror, amelyben Seth Brundle fia, Martin a főszereplő, aki már fiatalon tudós lesz, de örökli apja genetikai átkát. A film stílusa nyomasztó, néhol undorítóan explicit, a speciális effektek a vizuális horror kedvelőinek készültek, bár időnként öncélúnak tűnnek, és a karakterábrázolás felszínes marad, a mellékszereplők szinte biodíszletként funkcionálnak. Eric Stoltz visszafogott alakítása működik, Daphne Zuniga pedig kellemes ellenpont, azonban a színészi játék nem mélyíti el a drámai rétegeket. Chris Walas rendezése profi a trükkökben, de hiányzik a Cronenberg-féle mélyebb mondanivaló és allegorikus szint. A cselekmény kiszámítható, kevés fordulattal, inkább a testi átalakulás, a bosszú és a menekülés kerül középpontba, néhány erős, de fájdalmas jelenettel, mint a híres kutyás epizód. A film főleg horror és body-horror rajongóknak, illetve az első rész szálait lezárni kívánóknak ajánlható.
Az első részhez képest jóval egyszerűbb, inkább látvány- és gore-központú sci-fi horror, amelyben Seth Brundle fia, Martin a főszereplő, aki már fiatalon tudós lesz, de örökli apja genetikai átkát. A film stílusa nyomasztó, néhol undorítóan explicit, a speciális effektek a vizuális horror kedvelőinek készültek, bár időnként öncélúnak tűnnek, és a karakterábrázolás felszínes marad, a mellékszereplők szinte biodíszletként funkcionálnak. Eric Stoltz visszafogott alakítása működik, Daphne Zuniga pedig kellemes ellenpont, azonban a színészi játék nem mélyíti el a drámai rétegeket. Chris Walas rendezése profi a trükkökben, de hiányzik a Cronenberg-féle mélyebb mondanivaló és allegorikus szint. A cselekmény kiszámítható, kevés fordulattal, inkább a testi átalakulás, a bosszú és a menekülés kerül középpontba, néhány erős, de fájdalmas jelenettel, mint a híres kutyás epizód. A film főleg horror és body-horror rajongóknak, illetve az első rész szálait lezárni kívánóknak ajánlható.