Nem érhette túl váratlanul Los Angelest egy ilyen, mikor Kalifornia eleve nagyon földrengéses terep, és ahol a lemezek megcsúsznak, ott bizony láva is feljöhet. Itt hajnalban érte őket a tűzfrász, és brutálütősen mutatták be a hirtelen apokalipszist. Az, hogy kreatívan kell ott mindent is mozdítani, elmozdítani, pusztítani, az végig komoly feszültséget hoz, egészen onnan, hogy az állapotmérő hatalmasat kileng. Jól mutatja be az intenzív szerveződést, a mentőalakulatok összehangolt munkáját, ahogy „összelegózzák” a láva útvonalát, meg szakszerűen, röptében felrobbantanak ehhez egy épületet is, hogy a lejtőn folyjon el a tengerbe. A film egyszerre igyekszik drámaian optimista maradni és intenzíven fenntartani a kétségbeesett katasztrófahangulatot, ezzel is ütős, hiteles légkört teremtve számára. Ott meg, ahol a tűzoltó a sebesültet az égő metrókocsiból menti ki, de ugrás közben a súlya alatt ő esik a lávába... szívszorító. Elnézve ezt, elgondolkodik az ember, vajon mennyire van felkészülve – ha nem is ekkora, de – bármilyen vészhelyzetre. Ahol lehet, okosan földrengésbiztosra építenek mindent. Itt hatalmas rendezés volt, helyzethez méltó szakszerű forgatókönyv, a látványtervezésére sincs panasz. A végén pedig az I love LA – mely az egyik nagy kedvencem a régiek közül – még egy ilyen brutális eseménysorozat után is meghozza a kedvem, hogy egyszer oda is elmenjek külföldi vakációzgatásra. Vagy legalábbis arrafelé... 10/10
Nem érhette túl váratlanul Los Angelest egy ilyen, mikor Kalifornia eleve nagyon földrengéses terep, és ahol a lemezek megcsúsznak, ott bizony láva is feljöhet. Itt hajnalban érte őket a tűzfrász, és brutálütősen mutatták be a hirtelen apokalipszist. Az, hogy kreatívan kell ott mindent is mozdítani, elmozdítani, pusztítani, az végig komoly feszültséget hoz, egészen onnan, hogy az állapotmérő hatalmasat kileng. Jól mutatja be az intenzív szerveződést, a mentőalakulatok összehangolt munkáját, ahogy „összelegózzák” a láva útvonalát, meg szakszerűen, röptében felrobbantanak ehhez egy épületet is, hogy a lejtőn folyjon el a tengerbe. A film egyszerre igyekszik drámaian optimista maradni és intenzíven fenntartani a kétségbeesett katasztrófahangulatot, ezzel is ütős, hiteles légkört teremtve számára. Ott meg, ahol a tűzoltó a sebesültet az égő metrókocsiból menti ki, de ugrás közben a súlya alatt ő esik a lávába... szívszorító. Elnézve ezt, elgondolkodik az ember, vajon mennyire van felkészülve – ha nem is ekkora, de – bármilyen vészhelyzetre. Ahol lehet, okosan földrengésbiztosra építenek mindent. Itt hatalmas rendezés volt, helyzethez méltó szakszerű forgatókönyv, a látványtervezésére sincs panasz. A végén pedig az I love LA – mely az egyik nagy kedvencem a régiek közül – még egy ilyen brutális eseménysorozat után is meghozza a kedvem, hogy egyszer oda is elmenjek külföldi vakációzgatásra. Vagy legalábbis arrafelé... 10/10