Ez a film már mindörökké klasszikus marad, s nagyszerűen bizonyítja, hogy régen bizony akadtak humoros családi filmek erőltetett altáji poénok nélkül is. A konfliktus igen egyszerű (és valljuk be kissé hihetetlen is), egy baba egy személyben három kelekótya bűnözővel szemben, nem csekély veszélyen átlépdelve, amelynek állomásait a gyerkőc kedvenc mesekönyvének eseményei alakítják. Egyetértek az előttem szólókkal, van benne némi Reszkessetek betörők feeling, ilyenkor gondolkodunk el azon, hogy ha már bűnözőkkel futunk össze a való életben, milyen jó is lenne, ha ezzel a balfácán típussal találkoznánk (mert bizony a valóságban is léteznek ilyenek). A főszereplő bébi persze tündéri, grimaszait és vigyorait még ráadásul ügyesen is sikerült összevágniuk a készítőknek. A gyermekrablókat alakító színészek is tökéletesen lettek kiválasztva: van egy főnök, aki a legokosabbnak hiszi magát, s az ő csicskái, akik a piszkos munkát végzik mindaddig, amíg a főnök meg nem unja a bénázásukat, s kezébe nem veszi a dolgokat (végül azért mégis ő szív a legnagyobbat mindig). Ajánlom mindenki figyelmébe azt a jelenetet, amikor a három jó madár a mindenki által ismert mesékről vitatkozik (a film egyik legjobb jelenete).
A végére pedig egy apróság: sokat szoktuk szidni a filmek magyar címadásait, de jelen alkotás azon ritka kivételek közé tartozik, ahol a magyar cím nemcsak elfogadható, hanem egész jó.
Ez a film már mindörökké klasszikus marad, s nagyszerűen bizonyítja, hogy régen bizony akadtak humoros családi filmek erőltetett altáji poénok nélkül is. A konfliktus igen egyszerű (és valljuk be kissé hihetetlen is), egy baba egy személyben három kelekótya bűnözővel szemben, nem csekély veszélyen átlépdelve, amelynek állomásait a gyerkőc kedvenc mesekönyvének eseményei alakítják. Egyetértek az előttem szólókkal, van benne némi Reszkessetek betörők feeling, ilyenkor gondolkodunk el azon, hogy ha már bűnözőkkel futunk össze a való életben, milyen jó is lenne, ha ezzel a balfácán típussal találkoznánk (mert bizony a valóságban is léteznek ilyenek). A főszereplő bébi persze tündéri, grimaszait és vigyorait még ráadásul ügyesen is sikerült összevágniuk a készítőknek. A gyermekrablókat alakító színészek is tökéletesen lettek kiválasztva: van egy főnök, aki a legokosabbnak hiszi magát, s az ő csicskái, akik a piszkos munkát végzik mindaddig, amíg a főnök meg nem unja a bénázásukat, s kezébe nem veszi a dolgokat (végül azért mégis ő szív a legnagyobbat mindig). Ajánlom mindenki figyelmébe azt a jelenetet, amikor a három jó madár a mindenki által ismert mesékről vitatkozik (a film egyik legjobb jelenete). A végére pedig egy apróság: sokat szoktuk szidni a filmek magyar címadásait, de jelen alkotás azon ritka kivételek közé tartozik, ahol a magyar cím nemcsak elfogadható, hanem egész jó.