Amúgy sem vagyok nagy híve a videojáték-adaptációknak - személyes véleményem szerint LEHETSÉGES lenne, hogy jó alkotásokat kapjunk a mozivászonra, mégis ott bukik el az egész, hogy a nagy nevek és a félig-meddig jó rendezők/írók/producerek ellenére egy dolgot elfelejtenek: végigjátszani azt a nyamvadt játékot!
Max Payne elvesztette feleségét és kislányát - egy furcsa betörés során a drogos banda az életükre tört és Max csak későn ért a helyszínre. Bűntudattól és bosszúvágytól fűtve próbálja felgöngyölíteni a rejtélyes eset szálait, miközben a saját megváltását keresi.
A történet hellyel-közzel azonos a videojáték első részével, csupán pár karakter szerepén csavartak a készítők.
Ez viszont pont elég volt ahhoz, hogy azon személyek, akik az alapműben lényegi szerepet játszottak, teljes egészében háttérbe szoruljanak, vagy teljesen kimaradjanak a másfél órás játékidőből.
Viszont nem ez a legnagyobb hiba az alkotásban.
Ha azt keressük, mitől lehet a film a legkevésbé hű a Max Payne franchise-hoz, akkor elég csak a nyúlfarknyi akciójelenetekre tekintenünk. Az egész játék annak idején azzal forradalmasította a műfajt, hogy belekeverték a folyamatosan pörgős akcióba az ún. "Bullet Time"-ot, amit mi annak idején csak "Mátrixolásnak" neveztünk - azaz a főhős lassítva vetődik mindenfelé, kikerülve a halálos lövedékeket és pontot téve ellenfeleink életére.
A filmben ennek ellenére, az a kevés akció amit kapunk is, vagy borzasztó gagyin van koreografálva, vagy abszolút nem adja át a játék érzését. Hiába próbálkoztak meg ezzel, egész egyszerűen nem sikerült visszaadni a "Bullet Time" érzést.
A karakterek, még a videojátékhoz képest is borzalmasan vannak kidolgozva - ezt azért említem meg, mert bár imádom az egész franchise-t, be kell vallani, hogy a hangulat sokkal erősebb, mint maguk, a karakterek kidolgozottsága ( a főhősökön kívül ).
A főgonosz motivációi ismeretlenek vagy homályosak maradnak számunkra, a katarzis iszonyatosan rövid és kínos - minden, ami a játékban PONT az ellenkezője volt.
Nem ajánlom senkinek a megtekintést - maximum akkor ha TÉNYLEG soha nem akartok a játékkal játszani, mert akkor egy háromcsillagos B kategóriás thriller-t kaptok, kevés, elég béna vágású akciójelenettel.
Amúgy sem vagyok nagy híve a videojáték-adaptációknak - személyes véleményem szerint LEHETSÉGES lenne, hogy jó alkotásokat kapjunk a mozivászonra, mégis ott bukik el az egész, hogy a nagy nevek és a félig-meddig jó rendezők/írók/producerek ellenére egy dolgot elfelejtenek: végigjátszani azt a nyamvadt játékot! Max Payne elvesztette feleségét és kislányát - egy furcsa betörés során a drogos banda az életükre tört és Max csak későn ért a helyszínre. Bűntudattól és bosszúvágytól fűtve próbálja felgöngyölíteni a rejtélyes eset szálait, miközben a saját megváltását keresi. A történet hellyel-közzel azonos a videojáték első részével, csupán pár karakter szerepén csavartak a készítők. Ez viszont pont elég volt ahhoz, hogy azon személyek, akik az alapműben lényegi szerepet játszottak, teljes egészében háttérbe szoruljanak, vagy teljesen kimaradjanak a másfél órás játékidőből. Viszont nem ez a legnagyobb hiba az alkotásban. Ha azt keressük, mitől lehet a film a legkevésbé hű a Max Payne franchise-hoz, akkor elég csak a nyúlfarknyi akciójelenetekre tekintenünk. Az egész játék annak idején azzal forradalmasította a műfajt, hogy belekeverték a folyamatosan pörgős akcióba az ún. "Bullet Time"-ot, amit mi annak idején csak "Mátrixolásnak" neveztünk - azaz a főhős lassítva vetődik mindenfelé, kikerülve a halálos lövedékeket és pontot téve ellenfeleink életére. A filmben ennek ellenére, az a kevés akció amit kapunk is, vagy borzasztó gagyin van koreografálva, vagy abszolút nem adja át a játék érzését. Hiába próbálkoztak meg ezzel, egész egyszerűen nem sikerült visszaadni a "Bullet Time" érzést. A karakterek, még a videojátékhoz képest is borzalmasan vannak kidolgozva - ezt azért említem meg, mert bár imádom az egész franchise-t, be kell vallani, hogy a hangulat sokkal erősebb, mint maguk, a karakterek kidolgozottsága ( a főhősökön kívül ). A főgonosz motivációi ismeretlenek vagy homályosak maradnak számunkra, a katarzis iszonyatosan rövid és kínos - minden, ami a játékban PONT az ellenkezője volt. Nem ajánlom senkinek a megtekintést - maximum akkor ha TÉNYLEG soha nem akartok a játékkal játszani, mert akkor egy háromcsillagos B kategóriás thriller-t kaptok, kevés, elég béna vágású akciójelenettel.