Max Payne - Egyszemélyes háború (2008)

A videójáték megcsúfolása. Hiába a viszonylag erős színészgárda, ez a film rettenetesen gyenge lett.

Ez számomra egy olyan film, amit a szép operatőri munka, a képi hangulat sem ment meg attól, hogy a középszer alá süllyedjen. Kidolgozatlan történet, nulla fordulat és lassú történet. Sajnálom, mert az előzetes többet ígért.

Sok köze nincs a videójátékhoz, de Moore egyedi stílusa miatt mégis élvezetes. A lassításokat ez a pali szinte már művészi szintre emeli minden filmjében és ettől több ő, mint egy átlag rendező.

Amúgy sem vagyok nagy híve a videojáték-adaptációknak - személyes véleményem szerint LEHETSÉGES lenne, hogy jó alkotásokat kapjunk a mozivászonra, mégis ott bukik el az egész, hogy a nagy nevek és a félig-meddig jó rendezők/írók/producerek ellenére e... több»gy dolgot elfelejtenek: végigjátszani azt a nyamvadt játékot! Max Payne elvesztette feleségét és kislányát - egy furcsa betörés során a drogos banda az életükre tört és Max csak későn ért a helyszínre. Bűntudattól és bosszúvágytól fűtve próbálja felgöngyölíteni a rejtélyes eset szálait, miközben a saját megváltását keresi. A történet hellyel-közzel azonos a videojáték első részével, csupán pár karakter szerepén csavartak a készítők. Ez viszont pont elég volt ahhoz, hogy azon személyek, akik az alapműben lényegi szerepet játszottak, teljes egészében háttérbe szoruljanak, vagy teljesen kimaradjanak a másfél órás játékidőből. Viszont nem ez a legnagyobb hiba az alkotásban. Ha azt keressük, mitől lehet a film a legkevésbé hű a Max Payne franchise-hoz, akkor elég csak a nyúlfarknyi akciójelenetekre tekintenünk. Az egész játék annak idején azzal forradalmasította a műfajt, hogy belekeverték a folyamatosan pörgős akcióba az ún. "Bullet Time"-ot, amit mi annak idején csak "Mátrixolásnak" neveztünk - azaz a főhős lassítva vetődik mindenfelé, kikerülve a halálos lövedékeket és pontot téve ellenfeleink életére. A filmben ennek ellenére, az a kevés akció amit kapunk is, vagy borzasztó gagyin van koreografálva, vagy abszolút nem adja át a játék érzését. Hiába próbálkoztak meg ezzel, egész egyszerűen nem sikerült visszaadni a "Bullet Time" érzést. A karakterek, még a videojátékhoz képest is borzalmasan vannak kidolgozva - ezt azért említem meg, mert bár imádom az egész franchise-t, be kell vallani, hogy a hangulat sokkal erősebb, mint maguk, a karakterek kidolgozottsága ( a főhősökön kívül ). A főgonosz motivációi ismeretlenek vagy homályosak maradnak számunkra, a katarzis iszonyatosan rövid és kínos - minden, ami a játékban PONT az ellenkezője volt. Nem ajánlom senkinek a megtekintést - maximum akkor ha TÉNYLEG soha nem akartok a játékkal játszani, mert akkor egy háromcsillagos B kategóriás thriller-t kaptok, kevés, elég béna vágású akciójelenettel.

Ha önálló filmként tekintünk rá, egészen szórakoztató, csak sajnos nem lehet rá önálló filmként tekinteni, mivel vállaltan minden idők egyik legjobb játékának adaptációja, annak viszont egész egyszerűen értékelhetetlen. Legalább a látvány valóban üt... több»ős, és Mark Wahlberg is ügyesen helytállt a főszerepben. Aki szerette a játékot, ne nézze meg, aki nem ismeri a játékot, tehet vele egy próbát.

Aki egy fordulatos és izgalmas akcióra vágyik, az feltétlen nézze meg a Max Payne t, mert fordulatos, frappáns, sok szálon fut a cselekmény, nagyszerűek a karakterek, izgalmas, és folyamatosan kibontakozó a cselekmény.

A filmben leginkább azt tetszett, hogy fordulatos és kiszámíthatatlan, nagyon jó triót alakít Mark Wahlberg, Mila Kunis és Olga Kurylenko. A jelenetek elragadnak.