Egy ideig úgy tűnik, hogy van értelme az egésznek, és a rengeteg jel, amit a főhős, John Koestler (Nicolas Cage) felfedez vezet valahová, és végül értelmet nyer a sok furcsaság. De aztán mégis az derül ki, hogy a film valójában egy erőltetett történet (némi hatásvadászattal) arra kihegyezve, hogy az emberiséget végül úgyis elpusztítják az idegenek, ami ellen az égvilágon senki nem tehet semmit. Depressziós film, ami a leginkább lehangoló sztori, amit valaha láttam. Igazából értelme sincs sok, max. annyi, hogy valamiféle ellenséges földönkívüli civilizáció halálra ítéli az emberiséget, és 121 percben azt nézheted végig, hogy az egyetlen pozitív karakter hogyan próbálja ezt megúszni (sikertelenül) a gyermekével együtt. Pozitívum a kanyarban sincs. Valószínűleg a forgatókönyvet kieszelő fickó épp lelki megzuhanásban írta meg az egészet, Alex Proyas rendező meg valamiféle mentális gödörben fogta össze a csapatot és a forgatást. Az biztos, hogy az egyes jelenetek után nem épp mosolyogva mentek haza a szereplők. Mert ez a film maga a depresszió. Nézze meg az, aki erre vágyik. Én megbántam.
Egy ideig úgy tűnik, hogy van értelme az egésznek, és a rengeteg jel, amit a főhős, John Koestler (Nicolas Cage) felfedez vezet valahová, és végül értelmet nyer a sok furcsaság. De aztán mégis az derül ki, hogy a film valójában egy erőltetett történet (némi hatásvadászattal) arra kihegyezve, hogy az emberiséget végül úgyis elpusztítják az idegenek, ami ellen az égvilágon senki nem tehet semmit. Depressziós film, ami a leginkább lehangoló sztori, amit valaha láttam. Igazából értelme sincs sok, max. annyi, hogy valamiféle ellenséges földönkívüli civilizáció halálra ítéli az emberiséget, és 121 percben azt nézheted végig, hogy az egyetlen pozitív karakter hogyan próbálja ezt megúszni (sikertelenül) a gyermekével együtt. Pozitívum a kanyarban sincs. Valószínűleg a forgatókönyvet kieszelő fickó épp lelki megzuhanásban írta meg az egészet, Alex Proyas rendező meg valamiféle mentális gödörben fogta össze a csapatot és a forgatást. Az biztos, hogy az egyes jelenetek után nem épp mosolyogva mentek haza a szereplők. Mert ez a film maga a depresszió. Nézze meg az, aki erre vágyik. Én megbántam.