Már a film megjelenése előtt is kétségeim voltak, hogy mennyire van szükség erre a történetre, és megnézése után sajnos nem győzött meg, hogy ez a film bármit hozzáadott volna Furiosa karakteréhez. Ez nem egy rossz film, távolról sem, csak az a katarzis marad el, amit A harag útján nyújtott, és a főszereplőhöz sem ad annyit hozzá.
Ellenben számos eleme van, ami még így is egy szórakoztató filmmé teszi, amit mindenképp érdemes nagyvásznon látni. Műfajában egyedülálló film, nem igazén lehet máshoz hasonlítani ezt a disztópikus, posztapokaliptikus világot. Nem sok jó disztópikus film kerül manapság mozikba, és az Ausztrál helyszínével, az őrült metálos járműkreációkkal ez a film messze kitűnik a filmes palettáról.
A látványvilág gyönyörű, az operatőr remekül játszik a fényekkel, a színekkel, rengeteg olyan kép van a filmben, ami akár festménybe is beillene, szemet gyönyörködtető. Sikerül a sivár tájat izgalmassá, egyedivé tennie, és a különböző helyszínek nagyban hozzájárulnak a történet cselekményéhez. Erős szimbolikák is tűnnek fel bőven a filmben, amik remekül hozzáadnak az élményhez, nem válnak erőltetetté vagy giccsessé.
És persze ott vannak az akciójelenetek, és persze ez talán a fő ok, amiért érmes a moziba menni. Bár kevesebb az akció itt, mint A harag útjában volt, de ami van, az továbbra is 10 pontos. Jól vannak felvéve, megvágva, igazán fluidan illeszkednek a harc jelenetek a filmbe. Öröm látni azt a rengeteg autó-, motor-, repülőkreációt, mindig meg lehet lepődni, mikor feltűnik egy újabb krómkreáció a képen. Amiket persze a legkreatívabb módokon zúznak porrá. Felemelő nézni.
És itt jön a képbe a film talán leggyengébb pontja, a tempó, ami sajnos nagyon hullámzó. Sokszor úgy éreztem, megakadt a lendület, aztán beindult, aztán megint lelassult. Sokkal jobban ki kellett volna balanszolni a lassú és a gyors jelenetek váltakozását, feszesebbre lehetett volna venni a film tempóját.
Persze a lassabb részekkel sincs baj, mert hozzáadnak a karakterekhez, és Mad Max világát is ezekben a részekben ismerjük meg jobban, amit érdekes látni. Csak ezekkel az éles váltásokkal néha olyan, mintha befékezne a film. Szerencsére a finálé látványos, a befejezés is nagyon klassz, így javít a film összképén.
Anya Taylor-Joyt viszonylag keveset látni a képen, de mikor végre esélye van játszani, akkor nagyon jó, hozza a szokásos minőséget. Pedig nincs egyszerű dolga, hisz majdnem végig merev a karakter, sokszor rezignált, de a színésznő jól megugorja ezeket a részeket is, és főleg a film végénél nagyon hitelesen átadja Furiosa minden haragját, fájdalmát és bosszúvágyát. Chris Hemsworth is egészen jó, a karakter designja nagyon jól néz ki, és szerencsére visszafogta magát, és nem adja a szokásos vicces „hülyegyerek” karaktert, mint az eddigi filmjeiben. Szerencsére úgy tűnt, itt végre komolyan veszi magát.
A Mad Max - A harag útjában megismert és bemutatott Imperator Furiosa az utóbbi évek, hanem az évtized legjobb női főhőse. Kiválóan volt megírva a karakter, a film során minden részletét megismertük, jól átadták, hogy mennyire állhatatos és elszánt a karakter. Az indítékai tiszták voltak, és átéreztük azt a rengeteg fájdalmat, amit átélt, és a végén láthattuk a méltó lezárását. És mindez Charlize Theron rendkívüli alakításában. (Őt persze Anya Taylor-Joy nem éri utol, de ez lehetetlen is, de nem sokkal marad alul) A Furiosa: A Mad Max saga semmit nem tesz hozzá a karakterhez, semmi újat nem tudunk meg róla, de azért érdekes volt nézni, hogy hogyan jutott el arra a pontra, ahonnan A harag útjában elindul. És szerencsére a karakter konzisztens a két filmben.
Összességében bár nem ér fel Fury Roadhoz a film és a katarzis is elmarad, az egyedi világának, a gyönyörű operatőri munkának, a kreatív akcióknak és a remek női főhősnek köszönhetően ez egy olyan élmény, amit érmes a moziban, nagyvásznon és dübörgő hangzás mellett átélni. Lássátok!
Már a film megjelenése előtt is kétségeim voltak, hogy mennyire van szükség erre a történetre, és megnézése után sajnos nem győzött meg, hogy ez a film bármit hozzáadott volna Furiosa karakteréhez. Ez nem egy rossz film, távolról sem, csak az a katarzis marad el, amit A harag útján nyújtott, és a főszereplőhöz sem ad annyit hozzá.
Ellenben számos eleme van, ami még így is egy szórakoztató filmmé teszi, amit mindenképp érdemes nagyvásznon látni. Műfajában egyedülálló film, nem igazén lehet máshoz hasonlítani ezt a disztópikus, posztapokaliptikus világot. Nem sok jó disztópikus film kerül manapság mozikba, és az Ausztrál helyszínével, az őrült metálos járműkreációkkal ez a film messze kitűnik a filmes palettáról.
A látványvilág gyönyörű, az operatőr remekül játszik a fényekkel, a színekkel, rengeteg olyan kép van a filmben, ami akár festménybe is beillene, szemet gyönyörködtető. Sikerül a sivár tájat izgalmassá, egyedivé tennie, és a különböző helyszínek nagyban hozzájárulnak a történet cselekményéhez. Erős szimbolikák is tűnnek fel bőven a filmben, amik remekül hozzáadnak az élményhez, nem válnak erőltetetté vagy giccsessé.
És persze ott vannak az akciójelenetek, és persze ez talán a fő ok, amiért érmes a moziba menni. Bár kevesebb az akció itt, mint A harag útjában volt, de ami van, az továbbra is 10 pontos. Jól vannak felvéve, megvágva, igazán fluidan illeszkednek a harc jelenetek a filmbe. Öröm látni azt a rengeteg autó-, motor-, repülőkreációt, mindig meg lehet lepődni, mikor feltűnik egy újabb krómkreáció a képen. Amiket persze a legkreatívabb módokon zúznak porrá. Felemelő nézni.
És itt jön a képbe a film talán leggyengébb pontja, a tempó, ami sajnos nagyon hullámzó. Sokszor úgy éreztem, megakadt a lendület, aztán beindult, aztán megint lelassult. Sokkal jobban ki kellett volna balanszolni a lassú és a gyors jelenetek váltakozását, feszesebbre lehetett volna venni a film tempóját.
Persze a lassabb részekkel sincs baj, mert hozzáadnak a karakterekhez, és Mad Max világát is ezekben a részekben ismerjük meg jobban, amit érdekes látni. Csak ezekkel az éles váltásokkal néha olyan, mintha befékezne a film. Szerencsére a finálé látványos, a befejezés is nagyon klassz, így javít a film összképén.
Anya Taylor-Joyt viszonylag keveset látni a képen, de mikor végre esélye van játszani, akkor nagyon jó, hozza a szokásos minőséget. Pedig nincs egyszerű dolga, hisz majdnem végig merev a karakter, sokszor rezignált, de a színésznő jól megugorja ezeket a részeket is, és főleg a film végénél nagyon hitelesen átadja Furiosa minden haragját, fájdalmát és bosszúvágyát. Chris Hemsworth is egészen jó, a karakter designja nagyon jól néz ki, és szerencsére visszafogta magát, és nem adja a szokásos vicces „hülyegyerek” karaktert, mint az eddigi filmjeiben. Szerencsére úgy tűnt, itt végre komolyan veszi magát.
A Mad Max - A harag útjában megismert és bemutatott Imperator Furiosa az utóbbi évek, hanem az évtized legjobb női főhőse. Kiválóan volt megírva a karakter, a film során minden részletét megismertük, jól átadták, hogy mennyire állhatatos és elszánt a karakter. Az indítékai tiszták voltak, és átéreztük azt a rengeteg fájdalmat, amit átélt, és a végén láthattuk a méltó lezárását. És mindez Charlize Theron rendkívüli alakításában. (Őt persze Anya Taylor-Joy nem éri utol, de ez lehetetlen is, de nem sokkal marad alul) A Furiosa: A Mad Max saga semmit nem tesz hozzá a karakterhez, semmi újat nem tudunk meg róla, de azért érdekes volt nézni, hogy hogyan jutott el arra a pontra, ahonnan A harag útjában elindul. És szerencsére a karakter konzisztens a két filmben.
Összességében bár nem ér fel Fury Roadhoz a film és a katarzis is elmarad, az egyedi világának, a gyönyörű operatőri munkának, a kreatív akcióknak és a remek női főhősnek köszönhetően ez egy olyan élmény, amit érmes a moziban, nagyvásznon és dübörgő hangzás mellett átélni. Lássátok!