Ezt a filmet csak az érezheti át igazán és szándékosan nem a megértés szőt használtam, aki átélte már az emberi lélek legnagyobb tragédiáját: eltemette az egyetlen, mindennél jobban szeretett gyermekét. Ez a film kiváló film, az emberi lélek legmélyebb bugyraiba visz le és mint mondtam, nem mindenki képes bejárni ezt az utat. Lassan, aprólékosan kidolgozott jelenetek során keresztül egészen odáig, ahol a feldolgozhatatlan lelki tragédiák az őrületbe vezetnek. Mert vannak feldolgozhatatlan, személyre szabott tragédiák, amikkel nem tud a lélek fájdalmában mit kezdeni, csak elszakadni ettől a világtól, a valóságtól, csak megőrülni képes. Megrázó erejű, többszörös gravitációs erejű alkotás. Hogy Pilinszkyt idézzem, az emberi psziché "levegőtlen présben" fuldoklik. Ez a film nem szól és hál' Istennek nem is kell, hogy mindenkihez szóljon. Viszont mindenkinek, még a hivatásos filmkritikusoknak is lassan el kéne jutniuk ebbe a fene nagy racionalista világunkba oda, hogy a műalkotásokat, pláne ilyen szintű műalkotásokat ne akarják már a ráció és csak a ráció szemüvegén keresztül értelmezni, mindenütt keresni az ok-okozati összefüggéseket, mert a müalkotások csak az értelemmel nem percepcionálhatók, nem befogadhatók. Hagyjuk, hogy hagy hassanak az érzelmeinkre is és főleg azokra, mert a művészet még mindig az érzelmek komoly és szép játéka a végén katarzissal. Ja és a film vége! A rengeteg ember a ház felé: igen arra, oda, mert mindőnknek meg kell járni a maga kínját, poklát.
Ezt a filmet csak az érezheti át igazán és szándékosan nem a megértés szőt használtam, aki átélte már az emberi lélek legnagyobb tragédiáját: eltemette az egyetlen, mindennél jobban szeretett gyermekét. Ez a film kiváló film, az emberi lélek legmélyebb bugyraiba visz le és mint mondtam, nem mindenki képes bejárni ezt az utat. Lassan, aprólékosan kidolgozott jelenetek során keresztül egészen odáig, ahol a feldolgozhatatlan lelki tragédiák az őrületbe vezetnek. Mert vannak feldolgozhatatlan, személyre szabott tragédiák, amikkel nem tud a lélek fájdalmában mit kezdeni, csak elszakadni ettől a világtól, a valóságtól, csak megőrülni képes. Megrázó erejű, többszörös gravitációs erejű alkotás. Hogy Pilinszkyt idézzem, az emberi psziché "levegőtlen présben" fuldoklik. Ez a film nem szól és hál' Istennek nem is kell, hogy mindenkihez szóljon. Viszont mindenkinek, még a hivatásos filmkritikusoknak is lassan el kéne jutniuk ebbe a fene nagy racionalista világunkba oda, hogy a műalkotásokat, pláne ilyen szintű műalkotásokat ne akarják már a ráció és csak a ráció szemüvegén keresztül értelmezni, mindenütt keresni az ok-okozati összefüggéseket, mert a müalkotások csak az értelemmel nem percepcionálhatók, nem befogadhatók. Hagyjuk, hogy hagy hassanak az érzelmeinkre is és főleg azokra, mert a művészet még mindig az érzelmek komoly és szép játéka a végén katarzissal. Ja és a film vége! A rengeteg ember a ház felé: igen arra, oda, mert mindőnknek meg kell járni a maga kínját, poklát.