Antikrisztus

Lars von Trier egyik legbátrabb filmje. Az első pár perc megadja az alaphangot, hogy ez sokkoló lesz. 5/5.

Hihetetlen nézőpontból boncolgat a film. Kezdetben kissé túl nyugodt minden, aztán a rendező Lars von Trier belead apait-anyait. Durva, és felkavaró. Nagyon kell figyelni,hogy mindent megértsünk.

Ez a film a 22-es csapdája, ha szeretnéd megérteni, többször kellene nekifutni, de újra és újra átélni a jeleneteket meg elég szörnyű érzés. Ha egy normális mentális állapotú ember kíváncsi rá, milyen lehet a mély depresszióba süllyedni, elég ha ezt a filmet előveszi (vagy a Melancholiát). Dafoe tökéletes ebben a szerepben.

Nagyon nehezen indul be a film és nagyon művészien készítették el. A gyászból kialakult megszállottság nekem kicsit túl nagy diferenciált mutat. Biztos lehetséges bár én nem tudom elképzelni hogy a gyász ilyen mértékben megőrjítsen két embert. Mert a... Több vége egyértelművé teszi hogy nagyobb bajok vannak a férfi fejében aki mint terapeuta igyekszik kezelni a feleségét és ennek okán neki sziklaszilárd jellemnek kell lennie. valójában ez a magában elraktározott feszültség és fájdalom megőrjíti és képzelegni kezd. A film legeslegvégét pedig teljes mértékben nem értettem és nem tudom mit akart jelképezni. Meglehet nézni de nem nagyon tudom ajánlani mert nehezen indul be a film viszont utána kicsit elfajulnak a dolgok és nem ijesztgetési szempontból hanem ízléstelenségi szempontból.