Lars von Trier Koppenhágában született 1956. április 30-án. A Dán Film Egyetemen végzett Befrielsesbilleder (1982) című rövidfilmjével, amely a Müncheni Filmfesztiválon a legjobb film díját is elnyerte. Trier annak életére lehelt új életet a skandináv filmvilágba, hogy filmjeit angolul forgatja, de provokatív alkotásai mind a külföldi, mind a hazai nézőközönség elismerését elnyerték. Súlyos félelme a repüléstől meggátolja abban, hogy Hollywoodban kössön ki.
Karrierjében az áttörést a... TöbbLars von Trier Koppenhágában született 1956. április 30-án. A Dán Film Egyetemen végzett Befrielsesbilleder (1982) című rövidfilmjével, amely a Müncheni Filmfesztiválon a legjobb film díját is elnyerte. Trier annak életére lehelt új életet a skandináv filmvilágba, hogy filmjeit angolul forgatja, de provokatív alkotásai mind a külföldi, mind a hazai nézőközönség elismerését elnyerték. Súlyos félelme a repüléstől meggátolja abban, hogy Hollywoodban kössön ki.
Karrierjében az áttörést a Element of crime - A bűn mélysége (1984) hozta meg. A posztmodern pszichológiai témájú mű a Cannes-i Filmfesztivál díját is elnyerte. A zsűri tagjai kiemelték a mű zseniális technikai megoldásait.. A film egy neo-noir alkotás, amelyben a filmkockák szépia tónusúak. Következő alkotása, a Járvány (1987) megbukott, majd az Európa (1992) című filmje után ismét felfele ívelt karrierje. A film a Cannes-i Filmfesztivál két díját is kivívta. A Hullámtörés (1996) után a szakma a legjobb rendezők között tartotta számon. Ebben a filmben foglalkozott először a női szexualitással. Az ábrázolt női archetípus a szexuális mártíromság és áldozat mintaképe, akit Emily Watson formált meg.
Björkkel a főszerepben forgatta le a Táncos a sötétben (2000) című melodrámáját, mely elhozta Cannes-ból az Arany Pálma-díjat, de a Björköt a film zenéjéért Oscar- és Golden Globe-díjra is jelölték. A film középpontjában ismét egy női karakter állt. Trier sikeresen ötvözte a melodráma és a musical elemeit, színes képek, kaleidoszkópszerű zenei betétek, és a főhősnő elviselhetetlen mennyiségű szenvedése jellemzi az alkotását. A Táncos a sötétben szintén megkapta az EFA fődíját, csakúgy, mint a későbbi Melankólia (2011). 2011-ben Triert kitiltották a Cannes-i fesztiválról, amikor nyilvánosan nácinak vallotta magát. Az utóbbi években olyan filmekkel keltett felháborodást, mint az Antikrisztus vagy A nimfomániás 2. rész (Nagypolgári nimfománok 2).
(Beke Gábor)
