A nimfomániás 2. rész (2013)

Sok kritikán átrágtam magam mielőtt hozzáfogtama film nézéséhez. Nem akartam olyan filmmel az időt pocsékolni ami pusztán a testi vágyak hedonikus élvezetéről szól. Mivel a kritikák igaz megosztóak voltak de inkább a film érzékenységéről és nyersségéről valamint őszinteségéről szóltak, adtam a filmnek egy esélyt. A film készítője eredetileg 1 egész estés Nimfomániást álmodott meg, és csak kényszer szülte megoldás a film kettészedése (teszem hozzá külön-külön is nagyon hosszúak ). A kettébontás nem csak azt mutatja a meg a nézőnek hogy ez egy túl hosszúra megálmodott film. Szerkezeti bontás is megtörtént. A fiatal és a középkorú évek a beszélgetés időpontjáig. A második rész dominatív húzóereje nem a közösülés mint az elsőben hanem annak elnyomása és a társadalmi normák szerinti élet "megteremtése". Joe karaktere egy lecsúszáson megy keresztül ami az életének minden pontját érinti. Csalódva az előzetes kritikákban én egyáltalán nem láttam meg a jelzőket amiket a kritikusok szajkóztak róla. Inkább pornós közhelyeket láttam meg benne és egy szenvedést amit egy idő után idegesítőnek találtam. Meg sem közelíti szerintem azt a színvonalat amit az első része felállított. Igaz ez a lecsúszás része Joe életének és azt jól szemléltette a film, de a néhol túlzó jelenetek gyengítettek a filmen. A beszélgetés pedig az első részhez képest olyan mint ha egy recept elmesélésén rágódnának. Ste... több»

Sok volt. Nagyon sok(k) volt. Kendőzetlenségnek ez már a rosszabbik oldala. Átestek "kicsit" a ló másik oldalára...Viszont ami miatt mégse nézhetetlen az a képi világ, a vágás illetve a megszerkesztettsége, hisz ha csak azt nézzük, akkor egy kiváló filmről beszélünk.

Sikerült egy nap alatt végigszenvednem ezt a förmedvényt. Amennyiben ez a modern filmművészet, akkor köszönöm szépen, én nem kérek belőle. Teljesen életszerütlen történet, értelmetlen befejezéssel. (Olyan mindegy lett volna Joe-nak, hogy megdugja Seligman, bár a mutatott puha szerszámmal ez nem is ment volna, de ő puff!!! lelövi. Az egyik poén az, hogy a pisztolyt maga mellett tartotta az ágyban, miután összerugdosva és lepisálva fetrengett az esőben és S. megszánva hazavitte.) Már a címből is lehetett tudni, hogy nem egy rózsaszín lányregény témájáról szól a film, de azért azt nem gondoltam, hogy egy szinte mindenre kiterjedő Krafft-Ebing illusztráció lesz, ugyanis néhány kivételtől eltekintve az összes szexuális aberráció akcióban látható. Leszbi szeretkezés, erektált pénisek, két eszméletlen méretű fekete is, lucskos vaginák, felláció premier planban, szadizmus, mazochizmus 40 római korbácsütéssel, stb. nem is folytatom. A szereplőkről néhány megjegyzés: Lars von Trier kedvenc színésznője, Charlotte Gainsbourg úgy néz ki, mint egy már 100 éve az utcasarkon strichelő prosti, ocsmány, gusztustalan mellbimbójáról nem is beszélve, látván azokat a csöcsöket, a szex gondolatától is elmegy az ember kedve. Jerome alakítója Shia LaBeouf régi „kedvencem”, itt nem annyira hozta a bamba nézését, viszont megszokott módon a szája szinte állandóan tátva volt. Csodálkozom az eddig nagyon k... több»

Az első részt jobbnak mondanám, ott még úgy éreztem, hogy akar valamit mondani a film és megismerhetjük a főszereplő karakterét. De a második részben már kezd kicsit önkényes lenni a történetmesélés, eldurvul a dolog és átesik a ló túloldalára. Érdekes látni az ilyen belső vívódás, de azért mégiscsak durva.

Az első felvonás talán sokkal művészibb sokkal feszültebb és sokkal megigézőbb volt, mint ez. Az ütötte a zseniális kategóriát ez már nem volt annyira feszes és annyira mély nyomot hagyó de mindenképpen érdemes ezt is megnézni, mert egyben Zseniális a 2 rész.

Az első rész megtekintését követően volt némi hiányérzetem, továbbá az apával és fafétisével kapcsolatos részeket untam. Ugyanakkor rengeteg emlékezetes pillanata van az első résznek is (pl az ütős nyitány Rammsteinnel), csak sok a megválaszolatlan kérdés, főként hogy miből ered Joe nimfomániája. A 2. rész eleje számomra meg is válaszolta ezt a kérdést, és a 2.rész első fele tetszett nekem a legjobban a teljes filmből. Aztán következik egy érdekes ötlet/fordulat a történetben, sőt még a film műfajában is, a lezárás pedig szintén tökéletes: egyszerre vicces és drámai. Emlékezetes film lesz ez, és nem csak a kapcsolódó botrányok és marketingkampány miatt, hanem mert jó!

Az első rész után nagyon bizakodó voltam, hogy egy közel tökéletes folytatás következhet, de sajnos túlságosan messzire ment a dán rendező. A kiábrándítóan merész és durva hatásvadászatát néhány logikai buktatóval is tarkította, amivel igen ellenszenvessé vált az amúgy szerethető és tanulságos mű. Ha össze kellene foglalnom, akkor ez egy beteg rendező beteg műve, beteg(gé váló) szereplőkkel egy súlyos betegségről.