A nimfomániás - 1. rész

Kemény film, az biztos, s akár pornográfia a javából, de van történet, s akár még hiteles is lehet, nem tudom. Mindenesetre polgárpukkasztó, de ilyen is kell, kellene, amit a filmipar nem nagyon „engedélyez, szeret”, betegesnek tartják? Lehet. Nekem ... Többtetszett, de kell hozzá más szemlélet. Én szeretem az efféle művészfilmeket, ha ezt annak lehet hívni.

Sikerült egy nap alatt végigszenvednem mindkét részét ennek a förmedvénynek. Amennyiben ez a modern filmművészet, köszönöm szépen, én nem kérek belőle. Teljesen életszerűtlen történet, értelmetlen befejezéssel. Már a címből is lehetett tudni, hogy nem egy rózsaszín lányregény adaptációja ez a film, de azért azt nem gondoltam, hogy egy szinte mindenre kiterjedő Krafft-Ebing illusztráció lesz, ugyanis néhány kivételtől eltekintve az összes szexuális aberráció "éles" akcióban látható. A merész jeleneteket szerencsére pornószínészekkel vették fel, a perverz és eléggé egyértelmű nyilatkozatokat adó rendező nem kényszerítette a színészeit a pornográfia határait túllépő aktusokra. Lars von Trier kedvenc színésznője, Charlotte Gainsbourg úgy néz ki, mint egy már 100 éve az utcasarkokon a legősibb mesterséget űző prosti. Őt elnézve a szex gondolatától is elmegy az ember kedve. Jerome alakítója, Shia LaBeouf régi „kedvencem”, itt nem annyira hozta a bamba nézését, viszont megszokott módon a szája szinte állandóan tátva volt, valószínűleg nála ez a színjátszás csúcsa. Csodálkozom az eddig nagyon kedvelt Stellan Skarsgårdon, hogy szerepet vállalt ilyen – nem is tudom hogy minősítsem le – tákolmányban. Egy számomra fontos eredménye van a filmnek; Lars von Trier nálam indexre, tiltólistára került!

Kemény film, ez pornógráfia és nem soft verzió. Mégis az ahogyan ezt az éppen csak megismerkedett emberek kitaglalják valamiért elképzelhetetlen. De ettől eltekintve aranyos hogy a bácsi mindenáron meg akarja magyarázni a nőnek hogy ő nem veszett lél... Többek. Az hogy minden kirohanását meg tudja magyarázni és valami hétköznapi az emberek által elfogadott tényhez hasonlítja meglehetősen feloldja a kéjtúltengést és nem az a benyomásunk hogy pornót nézünk. Megkönnyíteni akarja a film a társadalmi befogadást. Az utolsó jelenet kifejezetten arra megy ki hogy az ember belássa ez is egy szenvedélybetegség ( bár a filmben kijelenti a nő hogy ő nem betege hanem elszenvedője a szenvedélynek) és nem móka és kacagás napi 8x szexelni hanem egy soha ki nem elégíthető kényszer. Pszichológiai tanmese felnőttek részére. Bár jó a film de egyszer azért bőven elég megnézni. A főszereplőnő és nem az aki mesél hanem aki szexel nekem kicsit úgy festett mintha folyton be lenne lőve. Értem én hogy folyton kéjelgős arcot kellett vágnia de egy iratkapocs látványától csak nem megy el egy ninfomániás sem.

Meghökkentő, rémisztő, kihívó és kirívó. Viszont ez is volt a film célja. Megmutatni a radikális oldalát annak a szónak, amit oly nagy előszeretettel dobálunk: nimfomániás. Igaz, hogy megbotránkoztató, de mégis emlékezetes köszönhetően a színésznő ar... Többcainak. Amin oly sok minden megváltozik, ahogy zajlik a film. Végig lehet követni rajta minden megpróbáltatást.