A ház, amit Jack épített (2018)

Az előzetes mindenek előtt egy különleges humorba bújtatott sorozat gyilkosos történet látszatát keltette. A film főszerepében Matt Dillon látható. Játékára nem lehet panasz. Mimikája mesteri, helyenként valóban vérfagyasztó. A film öt történetet mesélt el, mindegyiknek egy vagy több gyilkossággal a középpontjában. A történetek különbözőek mégis hasonlóak. Mindegyikben megegyezik, hogy az emberi butaság teret nyer magának. Végig rendőrnek hazudja magát emberünk, majd beismeri, hogy nem is az, ezért be sem akarja engedni őt asszony, de amint kiderül, hogy meg tudja növelni a nyugdíját márt tárt karokkal várja őt. Uma Thurman karaktere annyira idegesítő volt, hogy valóban azért kiáltott, ho... több»

Nem jött be a története. Hosszú és helyenként nagyon elnyújtottak a jelenetek.

Lars von Trier neve mára már egyet jelent a komor hangulatú, különc filmekkel. Minden alkotása egyedi, ha az ember nem is tudja, hogy ő rendezte, a film nézése közben biztosan rájön. Nála ez a fajta depresszív légkör és a fejezetekre osztott filmek ugyanolyan jellegzetes, mint például Quentin Tarantino véres és morbid jelenetei, vagy mint Michael Bay robbanásai. Személy szerint nekem ez a filmje nem annyira tetszett mint a többi, de más filmekhez mérten bőven a jó kategóriába tartozik. Úgy éreztem, mintha a narrációt kicsit túltolták volna és minden kicsit túl lenne magyarázva. A történetek tetszettek csak a köztük lévő összekötő részek nem. Valamint a befejezés sem volt olyan hatásos mint például a Melankóliánál. Persze akad néhány emlékezetes jelenet itt is (mosolygó kisfiú, pénztárca). A másik oldalról viszont Matt Dillon alakításában nem találtam hibát.

Trier eddigi munkái nekem finoman fogalmazva sem jöttek be, ez a film azonban igazi kis gyöngyszem. Betekintés egy igazán beteg lélekbe, aki néha ordító igazságokra is rámutat. Ne menjünk messzebb annál a jelenetnél, mikor a prosti segítségért sikítozik, majd Jack odavágja neki: - "Nem látom hogy bárhol is felkapcsolták volna a villanyt, se egy szobában, se lépcsőházban. Tudod miért van ez? Mert ebben a városban, ebben a rohadt országban, ezen a nyomorult világon senki sincs aki SEGÍTSEN! Üvölthetsz torkod szakadtából, de az egyetlen válasz csupán az a síri csend lesz, amit most is hallasz." Szerintem ebben a jelenetben minden benne van az emberiségről...

Kicsit elmeroggyant film, kicsit hosszúnak találtam és voltak benne üres járatok, de a koncepció tetszett.