A ház, amit Jack épített

Trier szinte minden filmjét láttam, még a kézi kamerás amatőröket is. Szerintem ez a film egy kicsit közönségbarátabb lett, de még mindig vannak benne erős jelenetek, amik most inkább véresek, mintsem hogy pszichésen támadnak (pl. Antikrisztus, Dogvi... Többlle). Ez is remekmű. Zseniális alakítással és jellemfejlődéssel... Kötelező darab a műfajában.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Nem releváns, hogy hány csillagot adtam neki, egyszerűen nem tudom egy ötös skálán értékelni ezt a filmet. Ha csak szavakkal kéne jellemeznem, a következők lennének azok: vontatott, provokatív, beteg, nyomasztó, lélektépázó, elvont, erőszakos, furcsa... Teljes kritika

Az előzetes mindenek előtt egy különleges humorba bújtatott sorozat gyilkosos történet látszatát keltette. A film főszerepében Matt Dillon látható. Játékára nem lehet panasz. Mimikája mesteri, helyenként valóban vérfagyasztó. A film öt történetet me... Teljes kritika

Trier eddigi munkái nekem finoman fogalmazva sem jöttek be, ez a film azonban igazi kis gyöngyszem. Betekintés egy igazán beteg lélekbe, aki néha ordító igazságokra is rámutat. Ne menjünk messzebb annál a jelenetnél, mikor a prosti segítségért sikíto... Többzik, majd Jack odavágja neki: - "Nem látom hogy bárhol is felkapcsolták volna a villanyt, se egy szobában, se lépcsőházban. Tudod miért van ez? Mert ebben a városban, ebben a rohadt országban, ezen a nyomorult világon senki sincs aki SEGÍTSEN! Üvölthetsz torkod szakadtából, de az egyetlen válasz csupán az a síri csend lesz, amit most is hallasz." Szerintem ebben a jelenetben minden benne van az emberiségről...

Lars von Trier egyik, vagy újabb rengeteg embert megosztó mozija. Tökéletes hangulatú film, jó a képi világ, és a színészek is nagyon jól lehozzák a karaktereket. Szuperül felépített történet, csak a gyermekkor bemutatása hiányzott. Nekem legalábbis. Érdekes, de mindenképpen megtekintésre ajánlott.

Nem tudom, hogy mennyire a véletlen műve vagy csak a sors szeszélyes fintora, de ezen a héten ez a harmadik film, amelynek főszereplője Matt Dillon. Tegnap este esett a választás erre a filmre, amelyet feleségemmel együtt néztünk meg húsvét vasárnap ... Többdélután. Ez egy horrorvígjáték. Nem tudtuk eldönteni a film nézése közben, sírjunk vagy nevessünk. A film öt epizódra van osztva, mindegyik egy-egy különálló történetet mesél el. Egy építészmérnök sorozatgyilkossá válásának történetét meséli el Lars von Trier filmje. A színészek között feltűnik egy másik kiválóság is, Uma Thurman. A sok-sok véres és brutális gyilkosság között feltűnnek a filmben érdekes jelenetek vagy snittek, amelyeket nem igazán tudtunk hova tenni, de jópofa dolognak tűntek. Rajzfilmbetétek, évtizedekkel ezelőtti zongorasztár játéka, képzelgések és fantazmagóriák, amelyek véleményem szerint a sorozatgyilkos agyának szüleményei. A negyedik és ötödik epizód után már-már kissé kezdett fárasztóvá, unalmassá válni az a sok-sok rengeteg gyilkosság, a gyilkolás sok különféle módon történő bemutatása. Ezen úgy nagyjából túl tudtuk tenni magunkat, mert némi humort véltünk felfedezni mindezek alatt. Matt Dillon játékára nem lehet panasz, ahogy a többiekére sem, összességében ez egy jó erős négyes.

Lars von Trier neve mára már egyet jelent a komor hangulatú, különc filmekkel. Minden alkotása egyedi, ha az ember nem is tudja, hogy ő rendezte, a film nézése közben biztosan rájön. Nála ez a fajta depresszív légkör és a fejezetekre osztott filmek u... Többgyanolyan jellegzetes, mint például Quentin Tarantino véres és morbid jelenetei, vagy mint Michael Bay robbanásai. Személy szerint nekem ez a filmje nem annyira tetszett, mint a többi, de más filmekhez mérten bőven a jó kategóriába tartozik. Úgy éreztem, mintha a narrációt kicsit túltolták volna, és minden kicsit túl lenne magyarázva. A történetek tetszettek, csak a köztük lévő összekötő részek nem. Valamint a befejezés sem volt olyan hatásos, mint például a Melankóliánál. Persze akad néhány emlékezetes jelenet itt is (mosolygó kisfiú, pénztárca). A másik oldalról viszont Matt Dillon alakításában nem találtam hibát.

Nem jött be a története. Hosszú és helyenként nagyon elnyújtottak a jelenetek.

Ismét egy Trier film, aminek lassú dinamikája szétpukkantja az agyadat. Szép kivitelezés, csodálatos, hiteles színészek (az áldozatok is), sokan érzik hatásvadásznak Trier eszközeit, de filmnézés közben én nem találok olyan elemet, ami nem illene a nagy egészbe.

Tovább megyek, nekem az is gyanús, akinek művészi élvezetet nyújt ez az alkotás. Mert itt szó nincs Joker elragadó elmebajáról, vagy Hannibal Lecter dermesztő, félelmetes jelenlététől. Itt az író olyannak ábrázolja az elmebajos Jacket, amilyenek VALÓ... TöbbJÁBAN a kényszeres gyilkosok. Csököttek, lelki gnómok. Pont, mint Jack az első gyilkosságánál. A nézőben kell hogy szimpátia alakuljon ki a főszereplő irányában. Vonzódunk az erőhöz, ezért vannak rajongói Darth Vadernek. A nők lemming módjára buknak a szörnyekre, ezért voltak kérői Ted Bundynak. A rendező korábbi műveivel már tanújelét adta elfajzásának, de neked, kedves néző, mi a mentséged a rajongásra!?

Beteg egy film, az biztos, de nekem maga a végkifejlet vágta ki a biztosítékot. A főszereplő karaktere jó volt, de ennyi.

Össze szerettek volna dobni egy kissé elvont nem megszokott irányvezetésű mozit,de szerintem abszolút nem jött össze,zavart,abszolút nem izgalmas film. Nem zengek hatalmas ódákat a lelki harcokról és hókuszpókuszokról: -Leülsz,megnézed(már csak azér... Többt sem kapcsoltam ki 40 perc után...)-és nem okoz semmit,nem is fogsz emlékezni rá túl sokáig.

Lars Von Trier miatt kicsit vonakodva álltam neki a megtekintésnek, voltak neki számomra kevésbé értékelhető filmjei is (habár egy független rendezőnél ez mindig benne van a pakliba, hogy egy-egy "művészfilm" nem jön át), de ebben kellemeset csalódta... Többm. Sőt mi több, kimondottan nagyszerű film, ami nyers őszinteséggel mutatja be a sorozatgyilkosok gondolkodását. Lényegében minden tökéletesen össze volt illesztve. A színészek profik, a zene és a kamerakezelés hibátlan, a hangulat pedig magával ragadó, egy percig sem lehet rajta unatkozni, hála a feszültségnek, amit teremt.

Kicsit elmeroggyant film, kicsit hosszúnak találtam, és voltak benne üresjáratok, de a koncepció tetszett.