Nem tudom, hogy mennyire a véletlen műve vagy csak a sors szeszélyes fintora, de ezen a héten ez a harmadik film, amelynek főszereplője Matt Dillon. Tegnap este esett a választás erre a filmre, amelyet feleségemmel együtt néztünk meg húsvét vasárnap délután. Ez egy horrorvígjáték. Nem tudtuk eldönteni a film nézése közben, sírjunk vagy nevessünk. A film öt epizódra van osztva, mindegyik egy-egy különálló történetet mesél el. Egy építészmérnök sorozatgyilkossá válásának történetét meséli el Lars von Trier filmje. A színészek között feltűnik egy másik kiválóság is, Uma Thurman. A sok-sok véres és brutális gyilkosság között feltűnnek a filmben érdekes jelenetek vagy snittek, amelyeket nem igazán tudtunk hova tenni, de jópofa dolognak tűntek. Rajzfilmbetétek, évtizedekkel ezelőtti zongorasztár játéka, képzelgések és fantazmagóriák, amelyek véleményem szerint a sorozatgyilkos agyának szüleményei. A negyedik és ötödik epizód után már-már kissé kezdett fárasztóvá, unalmassá válni az a sok-sok rengeteg gyilkosság, a gyilkolás sok különféle módon történő bemutatása. Ezen úgy nagyjából túl tudtuk tenni magunkat, mert némi humort véltünk felfedezni mindezek alatt. Matt Dillon játékára nem lehet panasz, ahogy a többiekére sem, összességében ez egy jó erős négyes.
Nem tudom, hogy mennyire a véletlen műve vagy csak a sors szeszélyes fintora, de ezen a héten ez a harmadik film, amelynek főszereplője Matt Dillon. Tegnap este esett a választás erre a filmre, amelyet feleségemmel együtt néztünk meg húsvét vasárnap délután. Ez egy horrorvígjáték. Nem tudtuk eldönteni a film nézése közben, sírjunk vagy nevessünk. A film öt epizódra van osztva, mindegyik egy-egy különálló történetet mesél el. Egy építészmérnök sorozatgyilkossá válásának történetét meséli el Lars von Trier filmje. A színészek között feltűnik egy másik kiválóság is, Uma Thurman. A sok-sok véres és brutális gyilkosság között feltűnnek a filmben érdekes jelenetek vagy snittek, amelyeket nem igazán tudtunk hova tenni, de jópofa dolognak tűntek. Rajzfilmbetétek, évtizedekkel ezelőtti zongorasztár játéka, képzelgések és fantazmagóriák, amelyek véleményem szerint a sorozatgyilkos agyának szüleményei. A negyedik és ötödik epizód után már-már kissé kezdett fárasztóvá, unalmassá válni az a sok-sok rengeteg gyilkosság, a gyilkolás sok különféle módon történő bemutatása. Ezen úgy nagyjából túl tudtuk tenni magunkat, mert némi humort véltünk felfedezni mindezek alatt. Matt Dillon játékára nem lehet panasz, ahogy a többiekére sem, összességében ez egy jó erős négyes.