Melankólia

Van valami hátborzongatóan ismerős abban az ürességben, amit a főszereplő érez. Mintha egy láthatatlan üvegfal választaná el a világ fizikai valóságától. A film tökéletes lenyomata annak az állapotnak, amikor az ember csak megfigyelője a saját létezé... Többsének, és csendben várja, hogy valami végre becsapódjon, és valóságossá tegye.

Nekem pontosan azt adta a film amire számítottam, csontig hatoló lassú kínzó feszültséget, a kiszolgáltatottság elfogadhatatlanságát. Szerintem elképesztő mestermű, csodaszép képek, kidolgozott jelenetek. Egyszerűen.

Hogy Trier normális-e? Talán. Tud-e rendezni? Valószínűleg. Rendezett-e már egy értelmes, sokak igényét kielégítő filmet? Nem, és ez most sem jött össze. Annyira elvont alkotás, hogy az ember feje belefájdul, hogy történjen már valami. De sajnos semmi, és már ez is valami.

Szokatlan mag a történet, de ettől még lehetett volna jó. Úgy érzem hogy elvett 90 percet az éltemből. Nem volt valami izgalmas, nem tetszett.