Melankólia

Hogy Trier normális-e? Talán. Tud-e rendezni? Valószínűleg. Rendezett-e már egy értelmes, sokak igényét kielégítő filmet? Nem, és ez most sem jött össze. Annyira elvont alkotás, hogy az ember feje belefájdul, hogy történjen már valami. De sajnos semmi, és már ez is valami.

Szokatlan mag a történet, de ettől még lehetett volna jó. Úgy érzem hogy elvett 90 percet az éltemből. Nem volt valami izgalmas, nem tetszett.

Lars von Trier nem a könnyed vígjátékairól ismert és itt sem hazudtolta meg önmagát, sőt talán sikerült is túlszárnyalni magát már ami a nyomasztó filmeket illeti. Az első nyolc perc tulajdonképpen egy összefoglaló szürreális lassított felvételekből. Akit ez nem érdekel nyugodtan tekerje át, semmiről sem fog lemaradni. Ez a film tökéletes arra, hogy a legvidámabb embert is depresszióssá tegye. Én ennek kivédekezésére azt a módszert alkalmaztam, hogy több darabban néztem meg és közben vígjáték sorozat epizódokat vagy vicces videókat néztem. Ez a módszer azért sem ront az élményen, mert a film olyan lassan csordogál, hogy bármekkora szünetet tarthatunk közben, nem fog elszaladni előlünk. Az utolsó pár perc rendkívül hatásos, ahogy a zene is. A színészekről is érdemes lenne pár szót ejteni, hiszen nem akárkik tűnnek fel ebben a végtelenségig tartó filmben. Közülük talán Charlotte Gainsbourg-ot illeti a legnagyobb taps. Ő is abba a csapatba tartozik, akikkel Lars von Trier többször is együtt dolgozott már. De ilyen még Stellan Skarsgard, Udo Kier és a stáb más tagjai is.

Nekem pontosan azt adta a film amire számítottam, csontig hatoló lassú kínzó feszültséget, a kiszolgáltatottság elfogadhatatlanságát. Szerintem elképesztő mestermű, csodaszép képek, kidolgozott jelenetek. Egyszerűen.

Kiverte a biztosítékot teljesen. Se eleje, se vége ennek a borzalomnak. Csenge szerepjáték és sehonnan kirángatott történet. Idegesített egy idő után és ezért muszáj volt léptetnem a filmet. Hiába vannak benne neves színészek ez egy pocsék film és szerintem csak időpocsékolás a megtekintése.

Egy fokkal jobb, mint az Antikrisztus, Trier egyedi stílusa persze itt sem hiányozhat, de borzalmasan vontatott és elvont. Van egy olyan érzésem, Trier a saját depressziós lényét éli ki a filmjeiben. Hogy valakinek ez jó vagy rossz, döntse el maga...

Vártam a végére a katarzist. Nem érkezett meg. Több feszültség kellett volna bele. A látványa sem túl különleges.

Igazán hatásos film, mely az emberi mi volt önalulmúlásának pillanatait próbálja láttatni, a szükségszerű feloldozásának lehetőségét pedig a kollektív fizikai lét teljes megsemmisülésében értelmezi.

Furcsa kérdés, hogy mit csinálnál, ha az lenne az utolsó estéd. A filmben egy nagy vacsorát tartanak aztán jön a világvége. Kicsit még összevesznek, biztos, ami biztos.

Vontatott és unalmas. Depressziós nőről szól, a lagzi nem hoz neki boldgoságot, ugyanolyan negatív szmélyiség marad, megcsalja a párját, beteg és rideg... :D Az első részig bírtam, aztán a második elején a nagy semmibe beludtam...

Találó a cím. Van benne valami lassúság és mélaság. A története lehetett volna nagyobb durranás.

Életem 5 legunalmasabb filmje között van. Nem tudott átjönni az az érzés aminek szerintem át kellett volna hogy jöjjön. Hogy mit éreztek az emberek, akiknek már csak percei lehetettek hátra.

Dög unalom a film. Három részletbe tellett mire meg tudtam nézni. Nagyon hidegen hagyott a sztori. Általában ha minimál egy film, akkor legalább az érzelmeinkre próbálnak hatni, de itt az is elmaradt.

A depressziót régen melankólián hívták és tényleg ez a film elég depresszív. A története, az alapelgondolással szerintem érdekes, hogy miként reagálna az ember egy ilyen helyzetben.