Melankólia

Teljesen melankólikus lettem ettől. Micsoda ellentétek. A lét értelmetlensége, a mindent beárnyaló melankólikus érzések. Nagyon Halott Ophélia az egész.

A depressziót régen melankólián hívták és tényleg ez a film elég depresszív. A története, az alapelgondolással szerintem érdekes, hogy miként reagálna az ember egy ilyen helyzetben.

Ez a film olyan volt, mint egy beteljesületlen szerelem. Jót ígért. Az alapötlet kitűnő volt, a színészek pedig jók, de valahogy szétesett az egész, vagy inkább nem állt össze. Egy kicsit az volt az érzésem a végén, hogy „minek is kellett?”

Legnagyobb igyekezetem ellenére is háromszori nekifutásra is elaludtam a végét, a melankólikus hangulat valóban elkapja az embert. Engem zavart a rángatott kamera, ezektől eltekintve a történet jól ki- és letalált, ajánlom, de nem mindenkinek való.

Egyedi hangvételű és atmoszférájú filmalkotás ez , ami viszont nem megleő a rendező személyét nézve . Vontatott kissé és a kameramozgás néhol zavaró, de egyénként tetszett.

Hogy - szerintem - miért lett rossz film, az a film Útjában keresendő. Trier újabban Tarkovszkij filmes eszközeihez nyúl (legalábbis próbál, de meglehetősen ötlettelenül). Nem csak az Áldozathozatalt villantja fel, hanem pl. a Tükröt is, de főként a ... TöbbSolaris-t. Csakhogy Tarkovszkijjal nem párbeszédet folytat, hanem vitát. Trier éppen az ellenkező irányba mutat. Mindketten az elidegenedés, az elmagányosodás, a depresszió, a szomorúság, az üresség, a kétségbeesés, a melankólia tüneteit mutatják fel, amit a modernitás a Természettől (vagy természetestől) való elfordulása idézett elő. Tarkovszkijnál erre (miként Kuroszawánál is) a helyes reakció a transzcendens és a mások felé való nyitottság,valamint az önvizsgálat (az emberi természet megismerése), az önmagunktól való elszakadás (vö. Mt 10,39). Nála a melankóliát magunknak okoztuk, s ezért magunknak is kell megoldanunk, ami nem reménytelen. Trier ezzel szemben nem lát kiutat, nála a nihilizmus kikerülhetetlen, ugyanis azt maga a Természet okozza, és azért melankóliás az ember, mert ezt észreveszi, ezért a válasza a helyzet elfogadása, a beletörődés, mert nincsenek értékek, dogmák, amikbe az ember belekapaszkodhatna. Összegezve, míg Tarkovszkij egy keresztény (de legalábbis vallásos) választ ad korunk betegségeire, addig Trier a nihilizmust választja.

Az elején rendkívül fárasztó volt nézni az indokolatlannak tűnő szenvedést, fikarcnyi együttérzést sem tudott kelteni a nő bennem. Aztán ahogy haladtunk előre a gyönyörűen megkomponált, sokrétű, így szükségképpen nem tökéletesen konzisztens metaforák... Több segítettek elmerülni a film mondanivalójában. A végére csodálatos szellemi kaland kerekedett, amihez hozzá kellett tartozzon a film eleji taszítás. Ritkán látni ilyen filmet, ami ennyire képes gyökeresen megváltoztatni szemléletet és új ablakot tárni a valóságra! Nem vegytiszta élvezet a film, de ilyen címmel kár is ezt várni. Megéri!

Lars von Trier .... alapmű, egyszerűen nem tud unalmas vagy rossz filmet csinálni. Mindig bámulatos ahogy a saját szemüvegén keresztül láthatjuk a világot és az emberi drámákat! 10/10! Kötelező darab!

Nem igazán tudott lekötni. Dögunalom az egész, szenvednek benne, de nagyon. Nem tetszett.

Szerintem egy nagyon unalmas film volt. Az elején a zene az őrültbe kergetett (nem csak ott). A szereplőkkel nem volt probléma ők jók voltak viszont részemről csak ennyi jót tudok mondani róla. Meg talán egy kicsit hosszú is volt főleg a lassú tempójával. Tény hogy nem való mindenkinek és mint kiderült nekem nem.

Való igaz, hogy láttam már sokkal jobb filmet is. Az is igaz, hogy erősen csak meg akar venni minket a látvánnyal. Fel van turbózva mindennel, de a történet nem üt akkorát-amekkorát kéne. Azonban egynek bőven szórakoztató volt.

A cím nagyon találó valóban nagyon melankolikus a film, nagyon jót lehet rajta aludni. Eléggé unalmas.

Egyedülálló a sztorija, monumentális, érdekfeszítő film. Valóban látványos film. Összetett, egyszerre talán kicsit sok is. Érdemes többször megnézni, hogy minden részletre oda tudjunk figyelni

Szép film, bár többször meg kell nézni ahhoz, hogy teljesen összeálljanak az események. Az események lassúak, lassan bontakozik ki a cselekménye, a hangulata pedig melankólikus (:)), de ettől függetlenül tetszett.