Dogville - A menedék (2003)

Csodálatos!

Ezek a filmek egy bizonyos rétegnek készülnek, és én nem tartozom ebbe a körbe. Megnéztem, és nekem nagyon lassú folyásúnak tűnt, így elveszítette a mondanivalóját, főleg, hogy a díszletek hiányoztak. Nekem nem jött be.

Ilyen filmet nem szívesen néznék meg legközelebb. Egyszerűen nem az én ízlésemnek volt ez való. Több izgalomra számítottam és kevesebb ilyen sablonos megnyilvánulásra. Szerintem ez egy nulla.

Ezt inkább mondanám egy színdarabnak, mint filmnek. De a werkfilmes jelzőt is jogosnak tartom. Nem csak a díszletek hiánya miatt, hanem a felvételek minősége miatt is. Eleinte zavart, hogy nincsenek díszletek, de így sokkal átláthatóbb az egész. Szó ... több»szerint. Emellett biztos sokat spóroltak a díszleten is. Lars von Trier megint egyedit alkotott, de ez most nem ütött akkorát, mint például a Melankólia. A történet tetszik, fordulatos, érdekes és megdöbbentő. Három csillagot adok, de a filmet ettől még kicsit sem tartom átlagosnak. Inkább a többi Trier filmhez (amik általában zseniálisak) viszonyítva mondanám gyengébbnek.

Eleinte nehéz volt megszokni az egyedülálló díszletet, de miután túlnéztem azon, teljesen belemerültem a történetbe. Kegyetlen képet fest az emberi természetről, mégis teljesen hihetőek a szereplők cselekedetei. A vége a slusszpoén. Ajánlom!

Évek óta halogattam, aztán most, néhány kritikával és elemzéssel felvértezve írom meg a véleményemet a dán rendező közel három órás munkájáról. Azt tudtam, hogy összefüggő, hármas egységekben készíti a műveit. Elsőként az Európa-trilógia készült el,... több» ezt követte az Aranyszív, majd az USA-trilógia. Ennek az első darabja a rendkívüli módon egyedi film és színház stílusjegyekkel felruházott munka. Lars von Trier megalapítója volt a Dogma95 nevű avantgarde filmkészítő mozgalomnak, amelynek szabályai be nem tartva, de mégis megőrizve felfedezhetők alkotásaiban. A különös nyitóképben, ahol egyébként az egész film játszódik egy díszlet és berendezés nélküli, csak jelzésekkel ellátott helyszín látható. A kezdeti szokatlan látványhoz érdekes módon a néző viszonylag hamar hozzászokik. Erős áthallás érzete hat, mintha egy Brecht-darab előadását látnánk, amiben minden annak a célnak van alárendelve, hogy a néző aktívan vegyen részt az előadásban, legyen rákényszerítve a véleményalkotásra. A jelzésszerű bányászfaluba az üldözött Grace Mulligan (Nicole Kidman) menekül be. Ő a főhős és a 15 fős „bányászfalu” minden lakójának jelleme, vagy inkább jellemtelensége a hozzá való viszonyban mutatkozik meg. Csak ennyit érdemes leírni a cselekményről, a többit látni kell! A filmnek mintegy folytatása, a második rész a Manderlay, a rabszolgaság problematikájával foglalkozik. A Washington című tervezett harmadik rész mindmáig nem készült el.

Ez volt az első művészfilm, amit láttam. Megrendített, de rákaptam a dologra. Jó a rendezés és tetszik, hogy nincsenek díszletek, sem háttér, így a lényegre, az emberi viselkedésre tud koncertrálni a befogadó. 5*