Dogville - A menedék

Egy film, ami egy színdarab, és aminek olvasmányélménye lesz. Elég húzós film, kötelező is lehetne akár. Nagyon megrendítő és elgondolkodtató. Kidman egyik legjobb alakítása.

Ezek a filmek egy bizonyos rétegnek készülnek, és én nem tartozom ebbe a körbe. Megnéztem, és nekem nagyon lassú folyásúnak tűnt, így elveszítette a mondanivalóját, főleg, hogy a díszletek hiányoztak. Nekem nem jött be.

Ilyen filmet nem szívesen néznék meg legközelebb. Egyszerűen nem az én ízlésemnek volt ez való. Több izgalomra számítottam és kevesebb ilyen sablonos megnyilvánulásra. Szerintem ez egy nulla.

Ezt inkább mondanám egy színdarabnak, mint filmnek. De a werkfilmes jelzőt is jogosnak tartom. Nem csak a díszletek hiánya miatt, hanem a felvételek minősége miatt is. Eleinte zavart, hogy nincsenek díszletek, de így sokkal átláthatóbb az egész. Szó ... Többszerint. Emellett biztos sokat spóroltak a díszleten is. Lars von Trier megint egyedit alkotott, de ez most nem ütött akkorát, mint például a Melankólia. A történet tetszik, fordulatos, érdekes és megdöbbentő. Három csillagot adok, de a filmet ettől még kicsit sem tartom átlagosnak. Inkább a többi Trier filmhez (amik általában zseniálisak) viszonyítva mondanám gyengébbnek.

Eleinte nehéz volt megszokni az egyedülálló díszletet, de miután túlnéztem azon, teljesen belemerültem a történetbe. Kegyetlen képet fest az emberi természetről, mégis teljesen hihetőek a szereplők cselekedetei. A vége a slusszpoén. Ajánlom!

Évek óta halogattam, aztán most, néhány kritikával és elemzéssel felvértezve írom meg a véleményemet a dán rendező közel három órás munkájáról. Azt tudtam, hogy összefüggő, hármas egységekben készíti a műveit. Elsőként az Európa-trilógia készült el,... Több ezt követte az Aranyszív, majd az USA-trilógia. Ennek az első darabja a rendkívüli módon egyedi film és színház stílusjegyekkel felruházott munka. Lars von Trier megalapítója volt a Dogma95 nevű avantgarde filmkészítő mozgalomnak, amelynek szabályai be nem tartva, de mégis megőrizve felfedezhetők alkotásaiban. A különös nyitóképben, ahol egyébként az egész film játszódik egy díszlet és berendezés nélküli, csak jelzésekkel ellátott helyszín látható. A kezdeti szokatlan látványhoz érdekes módon a néző viszonylag hamar hozzászokik. Erős áthallás érzete hat, mintha egy Brecht-darab előadását látnánk, amiben minden annak a célnak van alárendelve, hogy a néző aktívan vegyen részt az előadásban, legyen rákényszerítve a véleményalkotásra. A jelzésszerű bányászfaluba az üldözött Grace Mulligan (Nicole Kidman) menekül be. Ő a főhős és a 15 fős „bányászfalu” minden lakójának jelleme, vagy inkább jellemtelensége a hozzá való viszonyban mutatkozik meg. Csak ennyit érdemes leírni a cselekményről, a többit látni kell! A filmnek mintegy folytatása, a második rész a Manderlay, a rabszolgaság problematikájával foglalkozik. A Washington című tervezett harmadik rész mindmáig nem készült el.

Ez volt az első művészfilm, amit láttam. Megrendített, de rákaptam a dologra. Jó a rendezés és tetszik, hogy nincsenek díszletek, sem háttér, így a lényegre, az emberi viselkedésre tud koncertrálni a befogadó. 5*

Az elején hihetetlenül untam ezt a filmet, egyedül a szokatlan rendezés Nicole Kidmna miatt néztem tovább. Aztán szerencsére a film 1/3-nál beindul a történet, ami végül is nagyot ütött.

Gyönyörű alkotás akármilyen szempontból is nézzük. A számok magukért beszélnek. A rendező fantasztikus filmet kreált és a történet valami piszkosul el van találva. Én személy szerint nagyon szerettem minden tekintetben.

Lassan és vontatott módon indul be a történet de ahogy előttem is mondták felpörög. Szépen festi le milyen is tud lenni az ember valójában. Nincs köntörfalazás.

Az film alapötlete jó, viszonteléggé szélsőséges lett és nekem a rendezéssel is problémám van, szerintem ugyanis pocsék. Persze tudom, hogy direkt túlzott, és direkt puritán, mégis számomra pont ezért volt taszító.

Ez egy igazi nagy produkció, ami minden részletében nagyon jól ki van dolgozva. Lars von Trier meglepő könnyedséggel vezet minket be egy bonyolult drámai közegbe, ahol Nicole Kidman minden tehetségét megmutathatja. A film egy igazi dráma miden mélységében, kár, hogy ennek ellenére csak kevesen ismerik.

A film tabuk nélkül mutatja be az emberi természet legsötétebb bugyrait. Tom karaktere remekül mutatja be, hogy az ember is állat, és a kőkorszak csak egy percre van a morális fejlődés tekintetében. A díszleteken látszik, hogy stúdióban forgatták, de... Több ezen tovább lendül az ember, hiszen a történet és a mondanivaló az igazán érdekes, nem pedig a képek.

Csodálatos!