Tobe Hooper 1974-ben elkészítette a hillbilly-horrorfilmek egyik (ha nem a) legnagyobb klasszikusát, a város–vidék konfliktusára építő filmek mindenkori aduászát, a kultklasszikus, grindhouse Texasi láncfűrészes mészárlást. A film cselekményét azt hiszem, nem kell részletezni senkinek. A színészi játék a korához képest korrekt (egyébként könnyű azonosulni a főhőseinkkel, hiszen nem igazán derül ki, hogy ki kicsoda a múltját tekintve. Kapunk persze utalásokat, de mindez nincs a szánkba rágva), a rendezés pedig jó sodrású, és a suspense alkalmazása is tankönyvbe illő. Negatívumként a karakterek szájába adott, néhol bugyuta mondatokat tudnám csak kiemelni. Viszont a filmben hallható "zene" (ami vágóhídi hangokból, zörejekből áll össze), a suspense, a rendezés, a dokumentarista, realista stílusban megfogant látványvilág, a fullasztó, koszos légkör, valamint Bőrpofa emlékezetes tánca a láncfűrésszel az országút közepén, a lemenő Nap fényében mindenért kárpótol minket.
Tobe Hooper 1974-ben elkészítette a hillbilly-horrorfilmek egyik (ha nem a) legnagyobb klasszikusát, a város–vidék konfliktusára építő filmek mindenkori aduászát, a kultklasszikus, grindhouse Texasi láncfűrészes mészárlást. A film cselekményét azt hiszem, nem kell részletezni senkinek. A színészi játék a korához képest korrekt (egyébként könnyű azonosulni a főhőseinkkel, hiszen nem igazán derül ki, hogy ki kicsoda a múltját tekintve. Kapunk persze utalásokat, de mindez nincs a szánkba rágva), a rendezés pedig jó sodrású, és a suspense alkalmazása is tankönyvbe illő. Negatívumként a karakterek szájába adott, néhol bugyuta mondatokat tudnám csak kiemelni. Viszont a filmben hallható "zene" (ami vágóhídi hangokból, zörejekből áll össze), a suspense, a rendezés, a dokumentarista, realista stílusban megfogant látványvilág, a fullasztó, koszos légkör, valamint Bőrpofa emlékezetes tánca a láncfűrésszel az országút közepén, a lemenő Nap fényében mindenért kárpótol minket.