Ha Ralph Fiennes nem szerepelt volna a filmben, biztos nem nézem meg. De sajnos már az első 5 percben megcsap az a bizonyos Netflix-stílus, ami rányomja a filmre teljesen a bélyeget. A karakterek és a színészek számomra túl gyengék voltak, némelyikük túl irritáló – mint például a Tylert játszó Nicholas Hoult. Anya Taylor-Joy pedig egyszerűen jellemtelen.
De egy Netflix-filmtől ne is várjunk alapjáraton sokat, bár persze van kivétel; ez nem az.
A történet alapötlete nem is lenne rossz. Néhol már úgy éreztem, hogy egy görbe tükröt mutat a mai társadalomnak. Akár szólhatott volna erről is. Vagyis a mai gazdagok körében trendi gasztronómia irányzat, azaz a fine dining kifigurázásáról. Mert komolyan, ki az az idióta, aki majdnem félmillió forintot kifizet egy vacsoráért, hozzáteszem per fő; és bocs, de tényleg vannak ilyenek, és mindegyikük pont ilyen, mint a filmben látható karakter. Az meg már persze hab a tortán, hogy ennyi pénzért még jól se fog vele lakni, mert itt nem is az a lényeg, hogy egyen, hanem az, hogy minden falatot élvezzen a vendég. Hamar kiderül, hogy nem csak az ára átlagon felüli, maga a kiszolgálás se lesz átlagos, sőt annál több. Hogy mitől lesz valahol mégis nézhető ez a film? Ha észre vesszük benne azokat a bizonyos kis részleteket, amivel a film valójában számos tanulságot hordoz magában, még akkor is, ha maguk a szereplők végig a naiv és idióta jellemeket viselik magukon. Az egyik ilyen legfontosabb tanulság, hogy a szó a legnagyobb fegyver. Ha valaki elég nagy, mondhatni példaképbeli hatalommal rendelkezik, akkor akár szóval is ölhet. Ehhez természetesen nem csak szakmailag kell nagyon sikeresnek, vagy inkább hitelesnek lenni, sokkal inkább pszichológiailag, vagyis érteni az emberek nyelvén, sőt belelátni a lelkükbe. Slowik ezért is lesz zseniális séf. Csakhogy ez a tudás könnyen átfordulhat pszichopatába, ha az illető saját maga is elvesztette már, azt, amiben hitt. A fine dining ilyen módon történő bemutatása, hogy az, amivel érzelmet akar átadni a szakács, valójában pont az fogja kiölni belőle azt, ami a legfontosabb, vagyis főzés szeretetét, eléggé nagy irónia. De valahol lehet, hogy ez a nagy igazság. Én egészen a film végéig azt hittem, hogy majd jön a nagy csattanó, és aztán kiderül, hogy itt tényleg egy kis horrorral összekötött vacsorán vehettek részt a résztvevők. Szerintem lehetett volna így, és sokkal jobb film lett volna. Erre voltak utalások is, hiszen már akkor se ölték meg a férfiakat, amikor hagyták őket menekülni. De néhol azt éreztem, hogy maga a rendező vagy a forgatókönyvíró se nagyon tudta, mit is akar ki hozni ebből a filmből. Aztán a végőrület mellett döntött. Én nem tudom ezt elképzelni, hogy lehet az, hogy a húsz emberből, nem számoltam össze, de a konyhai személyzetet is beleértve, senki nem akart szembeszállni és védekezni, vagy menekülni. Nem lehetett mindenki ennyire agymosott. Teljesen nonszensznek tűnt ez az egész, és a zárójelenet pont ettől lett annyira bizarr. Én még azt is el tudtam volna képzelni, hogy a hamburgerbe mérget rak, és így végül a csaj se élte volna túl. De nyilván ezt is tudjuk, miért engedte őt el, mert belelátott a lelkébe. Szóval összességében én nem nagyon tudom ezt a filmet így hova tenni. A fogások tálalása és a közte lévő jelenetek jól lettek összerakva. Így valójában a film még néhol egész érdekes volt, és vártam, hogy mi fog történni. De végül valahol nagyon elcsúszott az egész történet. Miután megnéztem, még sokáig gondolkodtam rajta, mint alkotáson. De nálam így összességében nem lett túl kiemelkedő, csak Ralph Fiennes miatt nem tudok gyengébbet adni a három csillagnál. Hiába. Ő bármennyire is kiváló színész, és úgy gondolom, most is a legjobb formáját hozta, sajnos ez így nem jött át.
72 A menü (2022)
Egy fiatal pár egy csendes kis szigetre utazik, hogy egy fantasztikus gasztronómiai élményben vegyen rész, a főszakács azonban tartogat néhány meglepetést számukra. Mark... több»
Szereplők: Ralph Fiennes, Anya Taylor-Joy, Nicholas Hoult, John Leguizamo, Janet McTeer
Na de Hölgyem! :)