Köszi, nem értem ezt a nagy lelkesedést a film felé, Nolan egyik rosszabb alkotása lett ez most. Számomra felfoghatatlan mért találta a Strauss drámát izgalmasnak.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
Az Oppenheimer nem olyan, mint a trailere, a film 90% lényegében „csávók szobában beszélgetnek.” Semmilyen értelme sincs ezt IMAX-ben nézni, ez nem egy moziélmény, mert sajnos a beszélgetéseket sem Sorkin írta, és a film folyamatosan elveszti a lendületet, amikor egy újabb történelmi figurát dob be két jelenet erejéig, csak hogy autentikus maradjon. Ha meghalljuk, hogy Oppenheimer, rögtön az atombomba, a morális dilemma és a Manhattan Projekt jut eszünkbe. Ez a film kb 25%... Sokkal több idő telik egy teljesen érdektelen és céltalan személyes viszály feltérképezésével, mely meg sem közelíti fontosságban a korábban felsorolt témaköröket. A film nem unalmas vagy vontatott, egyszerűen csak egy totál érdektelen témát dolgoz fel. Olyan, mintha valaki forgatna egy filmet Hitlerről, ami csak arról szólna, hogy vegetáriánus. Ez nem jelenti azt, hogy a színészek nem kiválóak, még a szkript is rendben van többnyire, és viszi a jeleneteket előre. A képi világ csak néhány helyen igazán erős, egyszerűen nem lehet túl sok helyre tenni egy szobában a kamerát. Nem értem, Nolan miért limitálta magát így, korábbi filmjeinek is voltak expozíciós hibái, így aztán csinált egy filmet, ami majdnem 100%-ban expozíció? Ez nem megoldás, ez visszalépés.