Kezdem a lényeggel: ez egy átlagos film. Jó értékelést csak azért kaphatott volna tőlem, mert egy újszülöttnek minden vicc új. Ugyanakkor az elmúlt években jött ki a Trumbo és A számolás joga, így azt, amit az Oppenheimer el akar mondani, nem olyan régen már elmondták mások. Jobban. Érzékletesebben. Hatásosabban. Izgalmasabban.
Persze a filmnek van más üzenete is: a tudós ráeszmélése arra, hogy az általa felfedezett dolgot a politika rosszra fogja használni. Főszereplőnknek ez a dilemmája, ez a gyötrődése viszont nem jelenik meg átütő erővel a filmben. Megjegyzem, nagyon ügyesnek kellett volna lenni ahhoz, hogy ennek az üzenetnek a megformálása a reveláció erejével hasson, mert hát 2023-at írunk, a politikai gonoszság olyannyira a mindennapjaink része, hogy szinte már észre sem vesszük.
A szereplők egyébként hozzák a figurákat, bár végig az volt az érzésem, hogy ugyanezt nagy nevek nélkül is meg lehetett volna csinálni ugyanígy. Esetleg jobban.
Egyébként jellemző az alkotásra, hogy a legjobb párbeszéd az, amikor Strauss arról elmélkedik, hogy vajon Oppenheimer mit mondhatott Einsteinnek, amitől az rá sem nézett Straussra, amikor elment mellette. Mire a szárnysegédje visszakérdez: nem lehet, hogy nem magáról, hanem valami sokkal fontosabbról beszéltek?
A film megnézése után mi is valami sokkal fontosabbról beszéltünk a feleségemmel...
Kezdem a lényeggel: ez egy átlagos film. Jó értékelést csak azért kaphatott volna tőlem, mert egy újszülöttnek minden vicc új. Ugyanakkor az elmúlt években jött ki a Trumbo és A számolás joga, így azt, amit az Oppenheimer el akar mondani, nem olyan régen már elmondták mások. Jobban. Érzékletesebben. Hatásosabban. Izgalmasabban.
Persze a filmnek van más üzenete is: a tudós ráeszmélése arra, hogy az általa felfedezett dolgot a politika rosszra fogja használni. Főszereplőnknek ez a dilemmája, ez a gyötrődése viszont nem jelenik meg átütő erővel a filmben. Megjegyzem, nagyon ügyesnek kellett volna lenni ahhoz, hogy ennek az üzenetnek a megformálása a reveláció erejével hasson, mert hát 2023-at írunk, a politikai gonoszság olyannyira a mindennapjaink része, hogy szinte már észre sem vesszük.
A szereplők egyébként hozzák a figurákat, bár végig az volt az érzésem, hogy ugyanezt nagy nevek nélkül is meg lehetett volna csinálni ugyanígy. Esetleg jobban.
Egyébként jellemző az alkotásra, hogy a legjobb párbeszéd az, amikor Strauss arról elmélkedik, hogy vajon Oppenheimer mit mondhatott Einsteinnek, amitől az rá sem nézett Straussra, amikor elment mellette. Mire a szárnysegédje visszakérdez: nem lehet, hogy nem magáról, hanem valami sokkal fontosabbról beszéltek?
A film megnézése után mi is valami sokkal fontosabbról beszéltünk a feleségemmel...