2024.03.03 22:22 Piczil Zsolt Olvasottság: 297x
2

Vártam a Godot messiásra. Egyébként nem jött el.

A véleményemmel is vártam, amíg Villeneuve kihozta a második részt. Az első részt nem hiszem, hogy újra fogom nézni valaha. Ez a második rész viszont igen jól indul (repkedő katonák), az első tíz perc olyan volt, hogy azt mondtam, „na mégis csak van élet az Arrakison?”. De sajnos fokozatosan engedett le a sztori.

Villeneuve úgy változtatta a történet, hogy pont rossz dolgokat rakott bele, rossz oldalra súlyozott. Timothée Chalamet mint Paul Atreides egészen jól tud üvölteni, de egyáltalán nem sikerül a történetben előhozni a messiást. Ez nem a színész, hanem a rendező hibája. Sajnos Paul alakjának ábrázolása nem lett valami fényes.

Vártam a Godot messiásra. Egyébként nem jött el.

Legalábbis nekem nagyon lelombozó ez a kicsit tompa, fénytelen Paul Atreides, aki fél a saját nagyságától, pusztító erejétől. Villeneuve teljesen elszürkítette a történetet, pedig egy galaxis megváltó óriásférgen lovagló kis hercegnél szerintem nincs nagyobb potenciál a sci-fi irodalomban. A Dűne: Második rész (2024) messze lemarad a David Lynch-féle Dűne 1984-től. Valahol a TV-adaptációk szintjén van, legalábbis a díszletek annyira sivárok, mintha egy ócska SyFy sorozat lenne. Én nem tudom, mire gondolt Villeneuve, amikor felerősítette Jessica és Chani karakterét (na jó, azért van tippem, politikai tippem). Azon, hogy az élet vízének megivása jelenetet milyen szinten tompította, már nem is csodálkoztam. Kérlek, nézzétek meg, milyen jelenet volt ez 1984-ben. Az is igaz, a mostani filmzenére nem is emlékszem (teljesen érdektelen volt valószínűleg), tehát még ilyen segítsége sem volt Villeneuve-nek. Feyd-Rautha pedig közel sem volt annyira ijesztő, mint amennyire szánták ezt a homoki hannibál kannibált. Nevetséges a gondolat, hogy erre az alakra mint kiemelkedő karakterre emlékezzek. Harkonnen bárótól is vártak az emberek VALAMIT. Az első rész után megindult a találgatás a félelmetes báró alakjáról, Villeneuve mit fog még mutatni. Micsoda blöff! Vagy tehetségtelenség. Az 1984-es Dűnébe Harkonnen báró alakja legalább tényleg förtelmes, visszataszító és félelmetes volt, pöpec halálsikollyal meg undorító köpködéssel. De itt? Stellan Skarsgård kiábrándítóan semmi Michelin baba volt. Kb. az egész film ilyen: egy kiábrándító hamis bemondás, de még blöffnek is igen lapos. A filmvégi csavar pedig annyira Walking Dead szintű sorozatnyújtás a legpofátlanabb és kommerszebb megoldásokkal, hogy tényleg nem értem, EZT hogy gondolta Villeneuve.

akció | dráma | kaland | sci-fi

Egy messzi jövőben, amikor bolygóközi királyságok között oszlik meg a hatalom, két uralkodó dinasztia ádáz harcot vív az Arrakis bolygó feletti uralomért. E világon hatalmas... több»

2