Kétféleképpen lehet hozzáállni ehhez a filmhez. Elkezdhetünk ugrálni az olyan részleteken, hogy mi értelme a teslás karamboloknak, mért nem az út mellett vezették, mért akarja a kislány annyira a sorozatát nézni, vagy mért húzta ki a tinédzser az összes fogát teljesen random egyik reggel? Szerintem azonban, ezt a filmet nem szabad szóról szóra vagy jelenetről jelenetre komolyan venni. Nincs értelme minden jelenetében a logikát vagy a valóságos történetvezetést megtalálni. Egy katasztrófát mutat be, de ez nem egy valódi esemény, inkább amolyan metafora a társadalom összeomlására, hasonlóan, ahogy a rendező korábbi műve, Mr. Robot későbbi évadai is inkább egy képet festettek egy világról és pár szerencsétlen karakterről.
A film a feszültséggel játszik, és folyamatosan azon a vonalon táncol, ami a hihető és a hihetetlen határán van, olykor kilengve egyik vagy másik oldalra. Ezek a kilengések azok, amik biztos, hogy jó pár nézőt el fognak ijeszteni a filmtől. Igen, a film olykor logikátlan és igen, ez néha belezavar az emberi történet elmesélésébe, de szerintem amire érdemes figyelni, azok a karakterek, és hogy mi viszi őket előre. Van itt családapa, aki életképtelen bármilyen problémát megoldani, furcsa huszonéves, aki intellektualitás mögé rejti epés megjegyzéseit, tini, aki az apokalipszis közepén is a szexre gondol. Ezeknek az archetípusoknak találkozása és egymásról lepattanása a film lényege. A narratív az emberiségnek dob valami felfoghatatlan katasztrófát, melynek ellentmondásos eseményeivel nem igazán tud mit kezdeni a család.
A film akkor működik igazán, amikor szocio-dráma marad, és nem próbál vadabbnál vadabb természetfeletti erőket belekeverni az ötleteibe. Egy családot követünk, akiknek az ajtajánál megjelenik két idegen, akiknek messze túl sok idő volt kimondani, hogy kicsodák, micsodák. A film pedig erről szól, nem mindig látjuk a valóságot. Számos példa van erre, például, egy tankerhajó lassú érkezése és a stranddal való karambola tökéletes metafora valamilyen olyan problémára, amit könnyebb ignorálni addig, amíg nem lesz túl késő. Legyen az globális felmelegedés, munkaerőpiaci változás vagy akár AI.
A kislány karakter megnemértettsége reflektál azokra, akiket nem hallgat meg az aktuális média vagy vezetői réteg, azokat, akik jövője a legjobban lesz ezzel befolyásolva. Az intellektuális vendég figura egy másik megközelítése az archetípusoknak, ő egy olyan figurát láttat, aki félinformációkba és okoskodásba menekül, ahelyett, hogy problémát oldana. A legérdekesebb azonban az apafigura, aki bár vak és használhatatlan embert mutat be, aki egy repülőtől is megijed, de mégis a film rámutat, hogy ő is képes valamire, amiben kimagasló, az pedig az emberek egójának kezelése és a szituációk okos kihasználása. Ezek érdekes túlélési stratégiák, és szerintem a film remekül mutatja be ezeket.
Van értelme a történetnek? Nem sok. Van értelme a katasztrófának? Nem annyira. A filmet ezek miatt a karakterek miatt érdemes megnézni, és azon filózni, ki mit jelent.
63 Távol a világtól (2023)
Egy család kirándulása egy luxusházba baljós fordulatot vesz, amikor egy kibertámadás kiiktatja az eszközeiket, és két idegen jelenik meg az ajtóban, akik egy közelgő... több»
Szereplők: Julia Roberts, Ethan Hawke, Kevin Bacon, Mahershala Ali, Myha'la Herrold
