Ugyan nem most láttam, de annyira jó, hogy muszáj írnom Mimi Cave első rendezéséről. A kannibalizmus egy olyan téma, amely meglepő módon sokféleképpen feldolgozható, gondoljunk csak a Cannibal Holocaustra vagy a Timothée Chalamet féle Bones and Allra. A Fresh valahol a fent említett két véglet között helyezkedik el. Nem a brutális jeleneteivel akar letaglózni, hanem sokkal inkább egyfajta intellektuális horrorként a legbelső félelmeinket veszi elő és dobja oda nyersen, a maga valóságában elénk, mint egy szelet véres húst. Tulajdonképpen egy aranyos szerelmi történetként indul, hogy aztán egyik percről a másikra kiborítsa a bilit. Nem véletlen egyébként, hogy pont egy randival kezdődik minden (legalábbis az én olvasatomban), hiszen egy jó adag társadalomkritikaként is értelmezhető a felállás. Manapság a társkeresés kíméletlen üzletággá fajult, valóságos „húspiaccá”, így egyfajta metaforaként is felfogható Steve/Brendan (Sebastian Stan) különös „hobbija”. Apropó, Sebastian Stan. Nem ez az első negatív szerepe, és valószínűleg nem is az utolsó; meglepően jól hozza a zakkant dokit. Daisy-Edgar Jones Noa szerepében nem kevésbé kitűnő választás, hatalmas ívet ír le karaktere a jellemfejlődés képzeletbeli grafikonján. Rafinált módon cselezi ki fogvatartóját, és hitelesen adja át azokat az érzelmeket, amelyek kínjainak forrását, egyszersmind a szabadság felé vezető utat jelentik. Felkavaró, izgalmas, egyedi, nyers, néhol brutális és végtelenül pimasz alkotás a Fresh.
Ugyan nem most láttam, de annyira jó, hogy muszáj írnom Mimi Cave első rendezéséről. A kannibalizmus egy olyan téma, amely meglepő módon sokféleképpen feldolgozható, gondoljunk csak a Cannibal Holocaustra vagy a Timothée Chalamet féle Bones and Allra. A Fresh valahol a fent említett két véglet között helyezkedik el. Nem a brutális jeleneteivel akar letaglózni, hanem sokkal inkább egyfajta intellektuális horrorként a legbelső félelmeinket veszi elő és dobja oda nyersen, a maga valóságában elénk, mint egy szelet véres húst. Tulajdonképpen egy aranyos szerelmi történetként indul, hogy aztán egyik percről a másikra kiborítsa a bilit. Nem véletlen egyébként, hogy pont egy randival kezdődik minden (legalábbis az én olvasatomban), hiszen egy jó adag társadalomkritikaként is értelmezhető a felállás. Manapság a társkeresés kíméletlen üzletággá fajult, valóságos „húspiaccá”, így egyfajta metaforaként is felfogható Steve/Brendan (Sebastian Stan) különös „hobbija”. Apropó, Sebastian Stan. Nem ez az első negatív szerepe, és valószínűleg nem is az utolsó; meglepően jól hozza a zakkant dokit. Daisy-Edgar Jones Noa szerepében nem kevésbé kitűnő választás, hatalmas ívet ír le karaktere a jellemfejlődés képzeletbeli grafikonján. Rafinált módon cselezi ki fogvatartóját, és hitelesen adja át azokat az érzelmeket, amelyek kínjainak forrását, egyszersmind a szabadság felé vezető utat jelentik. Felkavaró, izgalmas, egyedi, nyers, néhol brutális és végtelenül pimasz alkotás a Fresh.