A film egy anya-fia kapcsolatot dolgoz fel, és egy olyan árnyalatot mutat, mely eredeti, és ritkán látni, mégis emberközeli, és bárkit megérinthet. Ziggy egy narcisztikus tini, akit hidegen hagy minden, ami nem vezet vissza saját magához, Evelyn pedig egy anya, aki egy másmilyen gyereket szeretett volna, és a tökéletes fiú létrehozásához minden követ megmozgat. A két karakter folyamatos távolodása, majd megnyugvása és kiegyezése a film érzelmi központja, és a sztori rendesen odaüt. Úgy tudom, ez Jesse Eisenberg első rendezése, és nagyon ügyesen eltalálja ezt a történetet és karaktereit. Tökéletesen beleillik az A24 palettájába. Mind Ziggy, mind Evelyn érzelmi világába és konfliktusaiba betekintést nyerünk, és az egymás újra megtalálása katartikus és szépen kivitelezett, még akkor is, ha ilyen filmeknél ezt a fajta lezárást szinte mindig előre tudjuk. Ezen a fronton örültem volna egy kis eredetiségnek még, bár pozitív lezárás hiányában a történet kimondottan komor és depresszív lett volna. Mindkét karakter veszít, de a veszítés katalizálja bennük a felismerést, hogy amijük volt, az több mint elég. Attól függően, ki milyen családban nőtt fel, biztos, hogy ez a narratíva más érzelmeket hordoz magával, ugyanakkor a karakterek belső harca olyan dolog, mely mindenkit érint. A színészi alakítások kiválóak, Julianne Moore főleg. Zseniális, ahogy elnyom bizonyos érzelmeket.
A film egy anya-fia kapcsolatot dolgoz fel, és egy olyan árnyalatot mutat, mely eredeti, és ritkán látni, mégis emberközeli, és bárkit megérinthet. Ziggy egy narcisztikus tini, akit hidegen hagy minden, ami nem vezet vissza saját magához, Evelyn pedig egy anya, aki egy másmilyen gyereket szeretett volna, és a tökéletes fiú létrehozásához minden követ megmozgat. A két karakter folyamatos távolodása, majd megnyugvása és kiegyezése a film érzelmi központja, és a sztori rendesen odaüt. Úgy tudom, ez Jesse Eisenberg első rendezése, és nagyon ügyesen eltalálja ezt a történetet és karaktereit. Tökéletesen beleillik az A24 palettájába. Mind Ziggy, mind Evelyn érzelmi világába és konfliktusaiba betekintést nyerünk, és az egymás újra megtalálása katartikus és szépen kivitelezett, még akkor is, ha ilyen filmeknél ezt a fajta lezárást szinte mindig előre tudjuk. Ezen a fronton örültem volna egy kis eredetiségnek még, bár pozitív lezárás hiányában a történet kimondottan komor és depresszív lett volna. Mindkét karakter veszít, de a veszítés katalizálja bennük a felismerést, hogy amijük volt, az több mint elég. Attól függően, ki milyen családban nőtt fel, biztos, hogy ez a narratíva más érzelmeket hordoz magával, ugyanakkor a karakterek belső harca olyan dolog, mely mindenkit érint. A színészi alakítások kiválóak, Julianne Moore főleg. Zseniális, ahogy elnyom bizonyos érzelmeket.