Azt nem mondom, hogy elvarázsolt, inkább ellazított, könnyeddé tett. Elfelejtettem a gondjaimat.
Már a kezdete, ahogy megszólalt francia nyelven a csodás, andalító dal. Meg persze Tihany, szívem egyik csücske, ahová minden évben lejárunk. Értékeltem, hogy csak visszafogottan mutatták, nem manipulálták a nézőket a táj szépségének örökös felvillantásával. Nagyon szerettem főhősünk (Andorai Péter Krisztián) megmosolyogtató, néha sületlen monológjait (itt-ott magamra is ismertem :) ). Kassai Ilona tüneményes volt 93 évesen a minden titkok tudója, a nagymama szerepében. Imádtam a tojáslikőrös kis poénját. Nekem még az is tetszett, hogy a szereplők folyamatosan elbeszéltek egymás mellett, mert hisz' ilyenek vagyunk mi, emberek. Farkas Viktória negatív karakterként remek kontraszt volt a többi szereplővel szemben. A piros ruhás, titokzatos Izabella (Vészabó Noémi festőművész) engem is elvarázsolt, hol felbukkant, hol eltűnt, mint a mesékben. Egy kis levendulaillatot is éreztem a levegőben. Az, hogy bekukucskálhattunk a Pintér Galériába és a Grünberger csillárkészítő üzletbe, pazar látványt nyújtott. Charlie Álarc nélkül című csodaszép száma telitalálat volt befejezésként. Szerintem ez a film nem akart nagyot szólni, csak szórakoztatni, és ez sikerült is neki. Kicsit misztikus mesevilág, „hol volt, hol nem volt...”, a vége pedig a néző fantáziájára van bízva.
Azt nem mondom, hogy elvarázsolt, inkább ellazított, könnyeddé tett. Elfelejtettem a gondjaimat. Már a kezdete, ahogy megszólalt francia nyelven a csodás, andalító dal. Meg persze Tihany, szívem egyik csücske, ahová minden évben lejárunk. Értékeltem, hogy csak visszafogottan mutatták, nem manipulálták a nézőket a táj szépségének örökös felvillantásával. Nagyon szerettem főhősünk (Andorai Péter Krisztián) megmosolyogtató, néha sületlen monológjait (itt-ott magamra is ismertem :) ). Kassai Ilona tüneményes volt 93 évesen a minden titkok tudója, a nagymama szerepében. Imádtam a tojáslikőrös kis poénját. Nekem még az is tetszett, hogy a szereplők folyamatosan elbeszéltek egymás mellett, mert hisz' ilyenek vagyunk mi, emberek. Farkas Viktória negatív karakterként remek kontraszt volt a többi szereplővel szemben. A piros ruhás, titokzatos Izabella (Vészabó Noémi festőművész) engem is elvarázsolt, hol felbukkant, hol eltűnt, mint a mesékben. Egy kis levendulaillatot is éreztem a levegőben. Az, hogy bekukucskálhattunk a Pintér Galériába és a Grünberger csillárkészítő üzletbe, pazar látványt nyújtott. Charlie Álarc nélkül című csodaszép száma telitalálat volt befejezésként. Szerintem ez a film nem akart nagyot szólni, csak szórakoztatni, és ez sikerült is neki. Kicsit misztikus mesevilág, „hol volt, hol nem volt...”, a vége pedig a néző fantáziájára van bízva.