Íme, a humán értelmiségi bullshit halom. Kétszer is nekifutottam, egyszer sem találtam a cikornyás körmondatok mögötti tartalmat. Lehet, hogy ide már az én diplomám kevés...
Kedves diplomás!
Nem is a Rebel Moon film kivesézése, snittről snittre, jelenetről jelenetre akartam egy új saját elképzelést bevezetni a meglévőt esetleg sarazva, vagy dicsérve magasztosítani! Amire én utaltam mint műfajra, mert ez a film is egy sci-fi fantázia világot teremtett a rendező irányítása által... A tartalma ismert, a spoilerezés kritikai átfestése nem releváns tőlem, én csak megjegyeztem valamit, hogy nekem tetszett a film, jólesett az a pár órányi élmény... Köszönöm a kritikát azért...
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
Minden személy kétféle aspektusból merít, az író-rendezői elme szülte világ és a saját berendezésű belső világ vágyaiból fakadó igényből. Természetesen ezek mind bővülve egyre nagyobb mércét állítanak elő, elvárásaink vannak, és ha ez nem egyezik a bennünk szunnyadó lelkiségünk tudatalattijával, máris selejtként tekintünk rá, és nem látjuk meg a benne rejlő értékeket sem! Minden film hordoz túlzásokat vagy éppen irreális jeleneteket. Mi is a lényeg egy kedvelt műfajt képviselő alkotásnak? Megragadott-e az a világ, beleéltem-e magam, akár a szereplők helyzetébe, igazságot, filozófiai bölcseletet ad-e át, érzem-e a rezdüléseit a vizualitás harmóniájának, hogy kivált-e saját gondolatokat, akár a hétköznapi értelemben, a mindennapok megélésére? Igényem van egy jó filmre, ami leköt, odatapaszt a monitorhoz, és arra az időre külső szemlélőként élem bele magam is az emberi mivoltomba, mert ha jönnek az érzelmek, azok katartikusak, formálnak, megismerhetem magam. Nekem jólesett így is...