A Pingvin visszatért, ám ezúttal nem Gotham denevérembere száll harcba vele, helyette az angliai kertváros ügyefogyott feltalálója és szépirodalmat bújó kutyája veti be a gyurmaanimáció minden vívmányát, 12 kép per másodpercben. Ebben a szerethető mesében egy kiszámítható, de szórakoztató folytatást kapunk a páros egy korábbi kalandjához, néhány apróbb újdonsággal.
A történet A bolond nadrág számos elemét újrahasznosítja. Ismét a túlbuzgó Wallace találmánya miatt keveredik bajba a páros, ezúttal egy kertészrobotot épít, mely természetesen ismét hőseink ellen fordul. Ezek a sztorik – csakúgy, mint más zsánerfilmek – egy elég bevett sémát követnek, és itt sem volt igény eltávolodni ettől, meglepődni nagyon senki sem fog ezen a történeten. Ismét Gromit találékonyságára és talpraesettségére van szükség, hogy a repülésképtelen szárnyas ámokfutását megállítsák. Újra hőseink ellen fordul az idilli kisváros, előkerül az előző film gyémántja és a széria szeleburdi rendőrfőnöke is.
Ez a tökéletes lazulós film, nosztalgikus hangulata, szerethető figurái és egyszerű története ideális lehet bármilyen családegyesítő filmezésre egy rosszul sikerült Monopoly után. A két mókás flótás szinte nem is változott. A szárnyas bosszúja olyan, mintha egyből a 93-as kalandjuk után jelent volna meg. A készítők nem mentek el CGI varázsvilágába, és nem nagyon változtattak a gyurmaanimáció jellegén sem, sőt az elvetemült veteménylényhez, illetve a Csibefutam második részéhez képest még vissza is vettek. Nincs extrémákra épülő amerikai humor vagy túltolt jelenet.
Ezúttal nemigen látunk városlakókat, és viccből is jóval kevesebb akad. A kisfilm talán legnagyobb hibája, hogy a fekete-fehér totyogós, és Wallacék csak minimális időt töltenek együtt. A Pingvin remek gonosz figura, de keveset láttunk belőle, és igazán többet húzódzkodhatna. Főleg robotoktól kell tartanunk, ez a konfliktusforrás szereplőink között. Van valami magával ragadó abban, hogy a mesterséges intelligencia veszélyeit emberi kézzel aprólékosan megmunkált gyurmaanimáció jeleníti meg. A történet lezárása megpróbálja kitágítani a stop-motion világban rejlő lehetőségeket, egy grandiózus konklúziót kapunk, mely kissé idegennek hatott a kisvárosi apró utcái mellett. Emlékezetes, hogy az előzménytörténet záró jelenete egy átlagos otthonban kanyargó modellvasút-pályán kapott helyet, mégis az egyik legkreatívabb animációs szekvencia volt.
A kérdés ugyanakkor az, hogy a mostani felgyorsult médiapiacon elegendő-e egy enyhén idejétmúltnak és olykor lassúnak ható stop-motion animáció? Vajon leköti a ma gyerekeit pár gyurmafigura, olyan vizuális ingerorgiák mellett, mint egy Sonic-film vagy egy Subway Surfersszel tarkított 3D YouTube-mese? A Wallace és Gromit egy másfajta kor lenyomatát hordozza, egy lassabb, egyszerűbb világot láttat. Aki szereti azt a világot, annak tetszeni fog a Wallace és Gromit: A szárnyas bosszúja is.
Az aljas szupergonosz pingvin az animációs antagonista, Mrs. Tweedy nyomdokaiba lép, és ezúttal a legújabb a Wallace és Gromit: A szárnyas bosszúja című filmben. több»
