Újabb állomásához érkezett a Sony Pókember nélküli Pókember-univerzuma. A két zuhanó színvonalú Venom-film és a hírhedt Morbius után egy még jelentéktelenebb képregényes mellékalak, Madame Web kapott egy önálló kalandot.
A karakter több változtatáson is átesett a képregényes alapokhoz képest, és lényegében egy eredetsztorit kapunk. Egy olyan eredetsztorit, mely Madame Web mellett egy leendő szuperhős lánytriónak, sőt az egész Pókember-mítosznak is az eredetsztorija egyben.
A kezdő képsorok a perui dzsungel mélyére visznek, ahol egy egy bizonyos Constance Webb egy különös, gyógyító tulajdonsággal rendelkező pókfaj után kutat. Az expedíció sikeres, ám Constance társa, Ezekiel Sims magának akarja az emberfeletti képességeket adó pókot, így a nő pedig halála előtt még megszüli gyermekét, egy, a dzsungelben élő bennszülött törzs segítségével.
30 évvel később a kislányból magányos, enervált mentős lesz, aki New Yorkban tengeti szürke hétköznapjait, melyet egy baleset tör meg: Cassie rövid időre a klinikai halál állapotába kerül, amely élmény után különös víziói lesznek: előre látja a jövőt. Ennek köszönhetően megakadályozza három fiatal lány meggyilkolását – több ízben is. A lányokra egy pókszerkós, a falon mászó, kezéből idegméret lövellő fazon vadászik, aki már felbukkant egyszer Cassie múltjában.
Szóval a sztori meglehetősen keszekusza, tele van következetlenségekkel, és igazából nem fut ki sehová. Cassie-ből nem lesz sem szuperhős, sem szuperhősök mentora, és az előzetesben beígértekkel ellentétben a három lányból sem lesz szuperhős csapat. A film olyannyira felvezetésszerű, hogy éppen ezek előtt ér véget, azaz teljes egészében egy esetleges folytatásnak, vagy folytatásoknak ágyaz meg.
Maga a cselekmény úgyszólván sematikus; ha valami izgalmas dolog történne, azt Cassie előre látja a látomásaiban, és még időben megakadályozza. Ráadásul roppant következetlen, és tele van logikai lyukakkal az egész forgatókönyv. Pl. Cassie először a saját életét kockáztatja a lányok megmentéséért, aztán simán egy erdőben hagyja őket felügyelet nélkül. A lányok 2 óra hosszával azután, hogy egy falon mászó pókninja meg akarta gyilkolni őket, már egy gyorsétterem asztalán csapatják Britney Spears slágerére, Cassie csak úgy egy hétre a kollégájánál hagyja őket, aki szó nélkül beleegyezik, hogy illegálisan rejteget 3 kiskorút, és senki sem veszi észre, hogy eltűntek. Cassie-t elvileg körözik, de gond nélkül elrepül Peruba és haza, vígan száguldozik a városban egy rendszám nélküli, lopott taxival. Ezekiel álmában látja az őt évekkel később meggyilkoló 3 nőt, de az álom alapján meg tudja találni és azonosítani a jelenleg még tinikorú lányokat. A segédje hozzáfér a város összes térfigyelő kamerájához, és le tudja követni az összes segélyhívást. Ebből az irdatlan mennyiségű kép- és hanganyagból mégis másodpercre pontosan kiszúrja a lányokat, ha felbukkannak valahol, de Cassie vagy Ben Parker lakásában azért biztonságban vannak. Ezekiel folyton egy futurisztikus pókjelmezben, a plafonon közlekedve közelíti meg a lányokat, hogy már jó előre kiszúrják, és mindenki fusson, amerre lát. Pedig tudja, hogy az arcát nem ismerik, és civilben simán megközelíthetné és megölhetné őket... Szóval csupa-csupa baklövés.
Karakterek frontján is hasonló színvonalat képvisel. Noha Dakota Johnson talán menti a menthetőt, de a karaktere rettentő vékonyan lett megírva. A Tahar Rahim által alakított főgonosz még rövidebbet húzott, hiszen Ezekielről semmi más nem derül ki azon kívül, hogy egy őrült gyilkos, és el akarja tenni az útból a három lányt. Kizárólag tőmondatokra képes, és még birodalmi rohamosztagosok is ügyesebbek nála.
Persze a lányok sem jártak jobban: ők csak archetípusok egy-egy tulajdonsággal: a hangos, a csendes és az okos. Ezek kb. a Pindúr Pandúrok archetípusainak is megfeleltethetőek (azzal a különbséggel, hogy a Pindúr Pandúrok jóval kedvelhetőbbek náluk). Mivel fejenként egy darab tulajdonságuk van, és mind egyformán idegesítőek, így kb. lehetetlen kedvelni őket, a három színésznőnek pedig lehetősége sincs bárminemű kibontakozásra.
A párbeszédek pedig annyira rosszak, hogy néha már jók: pl: „A jövőben az a legjobb, hogy még nem történt meg.” Cassie azokra a lányokra mutatva, akiket alig egy hete ismer azt mondja: „Ők a családom.” De egy felnőtt, a terhessége 9. hónapjában járó nő szájából is elhangzik egy ilyen mondat: „Vagy bepisiltem, vagy elfolyt a magzatvíz!”. Kínos.
Az ilyen típusú agyeldobós filmeket általában mentő látványvilág sincs a topon, sőt néhol elég otrombán néz ki. Az akciójelenetek többnyire látomásokban vannak jelen, a finálé pedig olyan ormótlanul butaság, hogy még egy agykikapcsoláshoz sem elég, ráadásul a rossz vágások miatt is teljesen érdektelen. Ahogy az egész film is az.
Felbukkan ugyan a fiatal Ben bácsi, a terhes Mary Parker, aki életet ad a fiának, de ez a nyílt utalás Peter Parkerre is ugyanolyan semmitmondó, mint a dzsungel Pókember törzs.
A Madame Web ezer sebből vérzik. De mégis: „ebben a filmben az a legrosszabb, hogy már megtörtént”.
58 Madame Web (2024)
Ismerd meg egy hősnő születését Cassandra Webb (Dakota Johnson alakítja) személyében, aki mentősként valóban egy hétköznapi hős, és aki New York nyüzsgő utcáin igyekszik... több»
Szereplők: Emma Roberts, Dakota Johnson, Sydney Sweeney, Isabela Moner, Tahar Rahim
