Misztikus a történet vagy inkább meseszerű, miközben tud ijesztő is lenni, sőt néhány jelenet a frászt hozza az emberre. Alexandre Aja egy különlegesnek szánt sztorival rukkolt elő, melyben a néző mindvégig bizonytalanságban van tartva. A központi karakter Momma (Halle Berry), egy középkorú nő, aki kamaszkorú ikerfiait egyedül neveli egy elhagyatott erdő közepén lévő kis faházban. A környéket átok sújtja, ám a ház menedéket jelent, így soha nem hagyhatják azt el. Kizárólag úgy mehetnek ki a szabadba, ha egy kötelet erősítenek a derekukra, és a kötél mindvégig összeköti őket a házzal. Nyomorúságos így az élet, sok éhezéssel, ha megszegik a szabályokat, akkor a ház körül ólálkodó gonosz azonnal lecsap rájuk. Megjelenési formája emberi, kicsit zombiszerű, és többször is Momma valamelyik elhunyt rokona képében jelenik meg: mint például az anyja vagy a férje. A gyerekek közül az egyik egy idő után kételkedni kezd a gonosz létezésében, mert ő soha nem látja, mindig csak az anyjuk. A néző is elbizonytalanodik, ám a fordulatok és a zárás végül megdöbbentő összhatást adnak. A meseszerűség, a kevéssé hihető jelleg és a minimalista horror-jelleg miatt adok rá három csillagot.
Misztikus a történet vagy inkább meseszerű, miközben tud ijesztő is lenni, sőt néhány jelenet a frászt hozza az emberre. Alexandre Aja egy különlegesnek szánt sztorival rukkolt elő, melyben a néző mindvégig bizonytalanságban van tartva. A központi karakter Momma (Halle Berry), egy középkorú nő, aki kamaszkorú ikerfiait egyedül neveli egy elhagyatott erdő közepén lévő kis faházban. A környéket átok sújtja, ám a ház menedéket jelent, így soha nem hagyhatják azt el. Kizárólag úgy mehetnek ki a szabadba, ha egy kötelet erősítenek a derekukra, és a kötél mindvégig összeköti őket a házzal. Nyomorúságos így az élet, sok éhezéssel, ha megszegik a szabályokat, akkor a ház körül ólálkodó gonosz azonnal lecsap rájuk. Megjelenési formája emberi, kicsit zombiszerű, és többször is Momma valamelyik elhunyt rokona képében jelenik meg: mint például az anyja vagy a férje. A gyerekek közül az egyik egy idő után kételkedni kezd a gonosz létezésében, mert ő soha nem látja, mindig csak az anyjuk. A néző is elbizonytalanodik, ám a fordulatok és a zárás végül megdöbbentő összhatást adnak. A meseszerűség, a kevéssé hihető jelleg és a minimalista horror-jelleg miatt adok rá három csillagot.