Az első rész után magasak voltak az elvárások, és bár ez a folytatás talán nem érte el azt a bizonyos lécet, mégis gyönyörűen beszélt a felnőtté válás legnehezebb szakaszairól. A film központi konfliktusa a Szorongás hatalomátvétele: az a pillanat, amikor a belső narratíva annyira pörögni kezd, hogy a testünk már csak egy távoli, zsibbadt buroknak tűnik, amit elfelejtünk "belakni". Az a jelenet, amikor Riley megpróbálja visszanyerni a kontrollt a saját fizikai létezése felett, hihetetlenül leföldelő. Számomra ez a mese arról a küzdelemről szól, hogyan maradjunk emberek és hogyan érezzük a saját testünket, amikor a fejünkben lévő káosz súlytalanná és idegenné akar tenni minket.
Az első rész után magasak voltak az elvárások, és bár ez a folytatás talán nem érte el azt a bizonyos lécet, mégis gyönyörűen beszélt a felnőtté válás legnehezebb szakaszairól. A film központi konfliktusa a Szorongás hatalomátvétele: az a pillanat, amikor a belső narratíva annyira pörögni kezd, hogy a testünk már csak egy távoli, zsibbadt buroknak tűnik, amit elfelejtünk "belakni". Az a jelenet, amikor Riley megpróbálja visszanyerni a kontrollt a saját fizikai létezése felett, hihetetlenül leföldelő. Számomra ez a mese arról a küzdelemről szól, hogyan maradjunk emberek és hogyan érezzük a saját testünket, amikor a fejünkben lévő káosz súlytalanná és idegenné akar tenni minket.