Óriási kezdés egy első nagyjátékfilmes rendezőtől, és talán az egyik legjobb magyar film, ami az utóbbi pár évben érkezett. Nagyon megosztó lesz, érdemes róla társaságban beszélgetni. Van, aki szerint túl valóságos, és már-már átcsap abba, hogy nem lesz szórakoztató, inspiráló, és van, aki szerint mégsem elég valós, nem elég gyomorbavágóan mutatja azt a leszakadó, borsodi közeget, ami valamiért távolinak tűnik Budapestről. Nincs jó, vagy rossz válasz, ez a jó a filmek értelmezésében, hogy mindenkinek mást jelent, mást üzen. A Larry iszonyat erős karakterdráma egy dadogós borsodi srácról, akiben gyűlnek a sorok, az érzelmek, a harag, a feszültség, a tenni akarás, hogy mindezt egy rapben adja ki magából ; és mi, a nézők vele együtt reméljük, hogy talán megtalálja a saját közegét, ahová tartozni tudna, és megkapja azt az elismerést, a tapsot, ami kijárna neki, hiszen próbálkozik. Néha jönnek olyan filmek, amiket nézve nem színészeket látunk, nem érezzük azt, hogy ezeket a jeleneteket 12-14 órás forgatási napokon vették fel, hanem hús-vér karaktereket látunk, akik nem csak ebben a másfél órás történésben léteznek, hanem volt előéletük és lesz utóéletük is. A Larry főszereplője, Vilmányi Benett is eléri ezt a hatást, ezáltal számomra nem csak az évtized egyik legjobb magyar filmjévé emeli ezt az alkotást, de az egyik legjobb karakterdrámájává, amit az utóbbi években moziban láthattunk.
Óriási kezdés egy első nagyjátékfilmes rendezőtől, és talán az egyik legjobb magyar film, ami az utóbbi pár évben érkezett. Nagyon megosztó lesz, érdemes róla társaságban beszélgetni. Van, aki szerint túl valóságos, és már-már átcsap abba, hogy nem lesz szórakoztató, inspiráló, és van, aki szerint mégsem elég valós, nem elég gyomorbavágóan mutatja azt a leszakadó, borsodi közeget, ami valamiért távolinak tűnik Budapestről. Nincs jó, vagy rossz válasz, ez a jó a filmek értelmezésében, hogy mindenkinek mást jelent, mást üzen. A Larry iszonyat erős karakterdráma egy dadogós borsodi srácról, akiben gyűlnek a sorok, az érzelmek, a harag, a feszültség, a tenni akarás, hogy mindezt egy rapben adja ki magából ; és mi, a nézők vele együtt reméljük, hogy talán megtalálja a saját közegét, ahová tartozni tudna, és megkapja azt az elismerést, a tapsot, ami kijárna neki, hiszen próbálkozik. Néha jönnek olyan filmek, amiket nézve nem színészeket látunk, nem érezzük azt, hogy ezeket a jeleneteket 12-14 órás forgatási napokon vették fel, hanem hús-vér karaktereket látunk, akik nem csak ebben a másfél órás történésben léteznek, hanem volt előéletük és lesz utóéletük is. A Larry főszereplője, Vilmányi Benett is eléri ezt a hatást, ezáltal számomra nem csak az évtized egyik legjobb magyar filmjévé emeli ezt az alkotást, de az egyik legjobb karakterdrámájává, amit az utóbbi években moziban láthattunk.