Az Agneepath egy 1990-es Amitabh Bachchan-film feldolgozása, én nem láttam az eredetit, de a kritikák szerint a mostani változat sokkal jobban sikerült. Dióhéjban egy bosszúhadjárat, amely azért is érdekes, mert a főhős, Vijay Dinanath Chauhan (Hrithik Roshan) éveken keresztül erre gyúr, hiszen gyerek volt még, amikor az apját, a helyi tanítót a félrevezetett falusiak meglincselték, a szeme láttára felakasztották. S aki félrevezette - s ezzel együtt nyomorba döntötte őket - Kancha (Sanjay Dutt) drogtanyát csinált a szigetükből, és élet-halál urává vált, törvényen és kormányon kívülivé. Vijay Mumbaiba menekült, ahol szinte már az első lépésével ő maga is törvényenkívülivé válik. Hogy megvédje magát, lelő egy korrupt rendőrt. A börtön elkerülésére viszont a legjobb megoldás, ha felajánlja szolgálatait Mumbai első számú maffiacsászárának Rauf Lalának (Rishi Kapoor, az első szerep, amiben negatív hősként látom). Ezzel viszont elveszíti édesanyját és épphogy megszületett kishúgát, anyja ugyanis kitagadja, mikor megtudja, hogy becstelen útra lépett.
13 évvel később Vijay a legtitokzatosabb maffiafőnökök egyike, kép nem készült róla, a rendőrség tehetetlen vele szemben, Rauf Lala jobbkezeként ő irányítja a drogkereskedelmet, és olyan ügyesen politizál, hogy egyszerre hős a helyiek szemében (egy dohos kis szobában lakik, és minden jövedelmét a saját mentőalapítványának szenteli, amely betegeken és elesetteken segít), és átok a bűnüldözők irodáiban (ugyanakkor naponta megbeszélésre megy Gaitonde rendőrfőnökhöz (Om Puri), egy újabb csavar...). És akkor megjelentik Kancha, aki piacot keres a drogjának, és Mumbait szemelte ki erre a célra.
Vijay csak erre az alkalomra vár, hogy hosszúra nyúlt bosszúszomja végre beteljesedjen, de nem kapkodja el, ördögi terve kiterjed mindenkire, aki az évek folyamán a látóterébe került. Rauf Lala és velejéig gonosz fia Mazhar Lala, az általuk dróton rángatott belügyminiszter, valamint Kancha legbelsőbb köre, mind-mind a kirobbanó háború áldozatai lesznek.
De áldozat lesz Vijay is, aki már nem tud visszafordulni, nem tud megállni félúton, bár megpróbálja, mikor gyerekkori szerelme Kaali (Priyanka Chopra) kéri őt. A tragédia azonban bele van kódolva a génjeibe, bár az öldöklő pusztítás végén feloldozásként éri anyja megbocsátó szeretete. (És ebben a jelenetben felrémlett egy régi Amitabh Bachchan film, az 1975-ös Deewar, annak az utolsó jelenete pont ugyanilyen volt, talán tisztelgés a nagy előd előtt?)
Nagyon tetszett a kettősség Hrithik játékában, azt hiszem utoljára a Fizában és a Mission Khasmirban mutatott ilyet. Aztán annyira beskatulyázták a jófiú szerepkörébe, hogy már ideje volt kitörnie onnan.
Priyanka Chopra üdítően pikáns a saját szerepében, cserfes szájú leányzó, aki két lábbal áll a földön, bár maga is tudja, hogy akit szeret, azzal sosem lesz boldog, mert csak a pusztulás vár kettőjükre.
Sanjay Dutt játszott már együtt Roshannal, mégpedig a Mission Khasmirban, ahol Dutt egy muszlim rendőrt alakított, aki próbál úrrá lenni a helyi terroron, magához veszi az általa véletlenül megölt család árva kisfiát, nem tudja, hogy ezzel saját fejére hozza majd később a bajt. Dutt abban a filmben inkább jó, mint Roshan, kettősük párharca azonban nem tragikus véget ér (meglepetésre, mert ez nem így szokott történni). Ebben a filmben viszont még felismerni is nehéz a kopaszra borotvált, agyontetovált Kanchában Sanjay Duttot. Ördögi, és félelmetes.
Rishi Kapoor meg egyenesen elképesztő, hiszen tudom róla, hogy nagyon jó színész, rengeteg jó alakítását láttam már, de ez az első alkalom, amikor gátlástalan drogbárót alakít, aki átgázol mindenen és mindenkin. Le a kalappal előtte!
Az is tetszett, hogy Roshan nem táncol ebben a filmben (na jó, egyszer részegen dülöngél, ha azt táncnak lehet nevezni), mert annyira nem feküdne a karakterének. A zenei betétek meg kiválóak!
