Őszintén szólva, már unalmas a szinte mindenhol fellelhető, kommentszekciós kötelező fanyalgás. Aki ismeri Richard Armitage filmjeit (nevezzük munkásságnak), az pontosan tudja, hogy nem a mimika fegyvertárával operál, sokkal inkább a mindent kifejező tekintete megkapó. Adott egy sikeres, jómódú, derűs, de visszafogott angol úriember, szintén jó hátterű, csinos feleséggel, két felnőtt gyerekkel. Álomcsalád. Ebbe a szituációba robban be – a férfi főhős számára mindenképp – a nem teljesen százas végzett asszonya és mindent visz. A kezdettől fogva titokra (és mint kiderül, halálra) ítélt kapcsolatot kivel mással kell képviseltetni, ha nem egy olyan, alapból higgadtnak tűnő színésszel, akinek nincs az arcára írva minden percben minden gondolata, hogy amíg lehet, késleltesse a lebukást, bár a szemfülesebb szereplők számára még így is gyanús legyen elejétől fogva?
Őszintén szólva, már unalmas a szinte mindenhol fellelhető, kommentszekciós kötelező fanyalgás. Aki ismeri Richard Armitage filmjeit (nevezzük munkásságnak), az pontosan tudja, hogy nem a mimika fegyvertárával operál, sokkal inkább a mindent kifejező tekintete megkapó. Adott egy sikeres, jómódú, derűs, de visszafogott angol úriember, szintén jó hátterű, csinos feleséggel, két felnőtt gyerekkel. Álomcsalád. Ebbe a szituációba robban be – a férfi főhős számára mindenképp – a nem teljesen százas végzett asszonya és mindent visz. A kezdettől fogva titokra (és mint kiderül, halálra) ítélt kapcsolatot kivel mással kell képviseltetni, ha nem egy olyan, alapból higgadtnak tűnő színésszel, akinek nincs az arcára írva minden percben minden gondolata, hogy amíg lehet, késleltesse a lebukást, bár a szemfülesebb szereplők számára még így is gyanús legyen elejétől fogva?