A film igyekezett távol tartani magát minden olyan köztudomású információ megjelenítésétől, amiről mindannyian tudunk a náci haláltáborok kapcsán.
Nem akarták legyártani az n+1-edik, hatásvadászattal megspékelt darabot lelki, morális vívódásokkal, meghasonlásokkal kiegészítve.
Helyette elvisz minket a „falszomszéd” táborparancsnok otthonába, kisbirtokára, hogy megmutassa, milyenek az ottani szürke keddek és csütörtökök, a vasárnapok, és egyéb más ünnepnapok.
Ebben (ahogy a saját keddjeink és csütörtökjeink és vasárnapjaink vonatkozásában) semmi különleges és különösebben érdekes nincsen.
Telnek a napok.
Csak míg a mi falszomszédunkban nem égetnek óránként ezreket hamuvá, addig a Höss család szürke mindennapjai mögé beszüremkedik a nézőnél ez az infó, ezért ezekre az unalmas, szürke, egyforma napokra másként tekint.
Üvegház, medence, veteményes, boldog gyermekek – és mindezt egy 20 centi vastag beton kerítés választja el a holokauszttól.
Összességében szerintem jó film ez, de katarzist senki ne várjon. Nincsenek benne nagy dramaturgiai fogások és fordulatok, nem mintha nem lenne elég drámai önmagában az, hogy a kertből a krematóriumok fekete füstoszlopai látszanak, a ház ablakaiból a kémények is, amint lángok csapnak ki belőlük...
A film igyekezett távol tartani magát minden olyan köztudomású információ megjelenítésétől, amiről mindannyian tudunk a náci haláltáborok kapcsán. Nem akarták legyártani az n+1-edik, hatásvadászattal megspékelt darabot lelki, morális vívódásokkal, meghasonlásokkal kiegészítve. Helyette elvisz minket a „falszomszéd” táborparancsnok otthonába, kisbirtokára, hogy megmutassa, milyenek az ottani szürke keddek és csütörtökök, a vasárnapok, és egyéb más ünnepnapok. Ebben (ahogy a saját keddjeink és csütörtökjeink és vasárnapjaink vonatkozásában) semmi különleges és különösebben érdekes nincsen. Telnek a napok. Csak míg a mi falszomszédunkban nem égetnek óránként ezreket hamuvá, addig a Höss család szürke mindennapjai mögé beszüremkedik a nézőnél ez az infó, ezért ezekre az unalmas, szürke, egyforma napokra másként tekint. Üvegház, medence, veteményes, boldog gyermekek – és mindezt egy 20 centi vastag beton kerítés választja el a holokauszttól. Összességében szerintem jó film ez, de katarzist senki ne várjon. Nincsenek benne nagy dramaturgiai fogások és fordulatok, nem mintha nem lenne elég drámai önmagában az, hogy a kertből a krematóriumok fekete füstoszlopai látszanak, a ház ablakaiból a kémények is, amint lángok csapnak ki belőlük...