A Supergirl nálam végig az a film volt, amit néztem, jól elszórakoztam rajta, aztán közben folyamatosan ott motoszkált bennem, hogy na, de mi a frász ez? Kikapcsol, látványos, van benne akció, űr, Krypto, minden, ami egy mai képregényfilmhez kell. Milly Alcock pedig tényleg jó, csak hát maga a karakter... Elcsépelt és erőltetett. Az a „kemény csaj vagyok, lesz@rok mindent, iszom, bulizom, beszólogatok, közben persze mélyen belül sérült vagyok” karaktertípus már annyiszor végig lett zongorázva, hogy nehéz tőle izgalomba jönni. És miközben a film láthatóan nagyon szeretné elhitetni velünk, hogy itt most valami új és formabontó szuperhőst kaptunk, én végig inkább egy rohadt drága B-film vibe-ot éreztem. Az alkotók láthatóan próbáltak eltérni a hagyományos szuperhősfilmes formulától, végül mégis túl gyakran visszacsúszik a megszokott klisékbe. Nem mondom, hogy rossz film. Sőt! Két óra kikapcsolódásnak teljesen rendben van. Csak amikor vége lett, nem az maradt bennem, hogy „a rohadt életbe, ez zseniális volt”, hanem inkább az, hogy: „jó, ezt is láttuk.”
A Supergirl nálam végig az a film volt, amit néztem, jól elszórakoztam rajta, aztán közben folyamatosan ott motoszkált bennem, hogy na, de mi a frász ez? Kikapcsol, látványos, van benne akció, űr, Krypto, minden, ami egy mai képregényfilmhez kell. Milly Alcock pedig tényleg jó, csak hát maga a karakter... Elcsépelt és erőltetett. Az a „kemény csaj vagyok, lesz@rok mindent, iszom, bulizom, beszólogatok, közben persze mélyen belül sérült vagyok” karaktertípus már annyiszor végig lett zongorázva, hogy nehéz tőle izgalomba jönni. És miközben a film láthatóan nagyon szeretné elhitetni velünk, hogy itt most valami új és formabontó szuperhőst kaptunk, én végig inkább egy rohadt drága B-film vibe-ot éreztem. Az alkotók láthatóan próbáltak eltérni a hagyományos szuperhősfilmes formulától, végül mégis túl gyakran visszacsúszik a megszokott klisékbe. Nem mondom, hogy rossz film. Sőt! Két óra kikapcsolódásnak teljesen rendben van. Csak amikor vége lett, nem az maradt bennem, hogy „a rohadt életbe, ez zseniális volt”, hanem inkább az, hogy: „jó, ezt is láttuk.”