A Jurassic World: Világuralom után nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan jön a folytatás, mármint a franchise-nak, de a Universal és az Amblin nem tétlenkedett, és szinte rögtön neki is rugaszkodott az új résznek, hiába gondolták az emberek az utolsó fejezet után, hogy ez a lufi kipukkadt.
Milyen jól is tette a földgömbös stúdió, hogy nem állt le vele, és tényleg odatette magát a maga 180 millió dolláros költségvetésével, ami a mai világban már sajnos csak átlag címke a hollywoodi stúdióknál. De ezért visszatért a franchise-hoz sok "öreg", mint Steven Spielberg, David Koepp, Michael Crichton, John Mathieson. Hozzá kell tenni, hogy a mostani érkezők teljesen jól kiegészítették őket, csak Alexander Desplat munkájára gondoljunk a filmben, ami teljesen jól illeszkedik a film összes jelenetéhez, és ha még nem hallgattátok meg magát a film zenéjét külön, nagyon érdemes, és ez a filmhez is csak hozzátenni szokott.
A filmet a neves John Mathieson fényképezte, aki visszatért a 35 mm-es filmhez. Neki Steven Spielberggel sok-sok filmet köszönhetünk, és a látványnál sem lehet ilyen téren okunk a csalódásra. Most pedig lehet, sok embert kiakasztok, de a Jurassic Park és a Jurassic World után ez nálam a 3. helyet foglalja el; erősen nyit tehát ez a trilógia, ami sok-sok régi dolgot hoz vissza más formában a franchise-ba.
Természetesen vannak megmosolyogtató jelenetek, amik nem odaillőek, ezeket direkt nem részletezem, aki látta vagy látni fogja a filmet, körülbelül tudja, mire is gondolok. Hölgykoszorúval ültem be a moziba erre a filmre. Ez csak azért érdekes, mert volt pár olyan jelenet, aminél nálunk olyannyira működött a jumpscare, hogy csak na. Hozzá kell tenni ehhez egy másik adalékot is, hogy a JP, illetve a JW filmek közül ez az első, ami 16-os karikát kapott úgy, hogy a szakik szerint sem egy családbarát szórakoztató film ez, ami egyértelmű, mivel itt végre újra folyik a vér, és a dínók az embereket inkább veszik tápláléknak, mint ellenségnek, amit a filmben meg is mutatnak rendesen. Ha jól emlékszem, minden halált láttunk, és nem csak úgy ímmel-ámmal.
A régi, 1993-as JP-vel összehasonlítva sok a hasonlóság; azért az első eredetihez nagyon nem ér fel, de erősen a közelében van véleményem szerint. Természetesen a karakterek többsége mondjuk úgy, innen-onnan át lett másolva, mármint itt arra gondolok, hogy a karakterek ábrázolása – szinte minden karaktert már-már láthattunk valahonnan.
Scarlett Johansson, Mahershala Ali, Jonathan Bailey, Rupert Friend és Manuel Garcia-Rulfo mind jó választás volt szerintem a szerepekhez. Igaz, arra az évek alatt soha nem jöttem rá, hogy ilyen típusú filmekbe miért raknak be szimpla családokat, avagy gyerekeket, akiknek nagyon nincs keresnivalójuk, természetesen itt is megjelenik egy család, akikért úgymond lehet izgulni, már aki izgul értük. A hölgyeknek teljesen tetszett viszont a baby dinó és a kislány kapcsolata a "jaj, de cuki, remélem, hazaviszi" mondatokkal.
Akkor most térjünk rá magára a rendezőre, aki nélkül egy film se jönne létre, és ebben a filmben hatalmas részben neki volt köszönhető, hogy így lett tálalva a film elénk! Ő pedig nem más, mint Gareth Edwards. Imádom az ő rendezéseit, mert nem szokványos, 21. századi rendező, aki az ilyen filmekhez rögtön a CGI-t használja. Ahogy ő szokott fogalmazni, a CGI arra való, hogy kiegészítse a munkát, amit már terepen nagyon nem lehet kivitelezni. Ebben az esetben a dínók jelenlétét, különben nagyon is mindent kinti helyszíneken forgattak Thaiföld és környékén. Amit nagyon is jól visszaad a film. A CGI-vel pedig teljesen jól működik a konstrukció, kivéve számomra a D. Rex, jó, igaz, a filmben mutáns dínók szerepelnek, akiknek a vegyítésük félresikerült, de akkor is, ez az egy dínó nem igazán jött át nekem.
A film végig jól működött számomra, amíg a D. Rex meg nem jelent, így a film végi jelenetek miatt volt egy kis rossz szájízem, de erre szokták mondani, hogy tökéletes film nem létezik. Így a filmből, amit lehetett, szerintem a Világuralom után kihoztak az alkotók. Megadták az igazi popcorn ropogtatós, izgulunk a szereplőkért feelinget.
A szereplők közül Scarlett Johanssont ki kell emelnem, igaz, ő nálam nagy kedvenc, még mindig megállja a helyét az ilyen brusztolós filmekben is. Mahershala Ali karaktere is jól passzolt a hajóskapitány szerepére. A poénos jeleneteket nem tolták túl, csak annyit raktak bele, amennyit a film elbírt. A Jonathan Bailey és Scarlett Johansson közötti kémia pedig csak úgy szórta a szikrákat a vászon előtt, de ez nem egy csöpögős, romantikus film, így ne számítsunk semmi másra tőlük!
A film tartalma viszont egyszerű, mint ahogy ezt várni lehet egy ilyen típusú filmtől. Adott egy visszavonult CIA-ügynök, aki már zsoldosként tevékenykedik, Zora Bennett (Scarlett Johansson), akit megkeres egy nagy gyógyszeripari cég nevében Martin Krebs (Rupert Friend, ő lesz a film antagonistája) egy paleontológussal (Jonathan Bailey) kiegészülve, és egy hajónyi személyzettel a fedélzetén, akiknek a vezetőjüket Mahershala Ali alakítja. Elmennek egy lezárt szigetre, ahol DNS-mintákat kell gyűjteniük egy gyógyszer előállításához, csak hát a dínók ezt másképp gondolják, és jöhet a jól bevált menekülés a rácsodálkozás után. Természetesen egy komplett család is az útjukba kerül, akik szintén a dínók miatt kerülnek veszélybe. Van, aki túléli a kalandot, van, aki nem.
Az én osztályzatom a jól bevált 10/7-es egy ilyen filmre. Ajánlom azért megnézésre, mert látványosan tálalják újra a dínókat, és nem csak CGI-s dínó csatákat, hanem véleményem szerint visszahozzák az eredeti filmből a jó dolgokat. Mozizásra fel! Döntsétek ti is el, hogy a film milyen lett!
A film öt évvel a Jurassic World: Világuralom eseményei után játszódik, amikor a bolygó ökológiája nagyrészt barátságtalannak bizonyult a dinoszauruszok számára. A... több»
Szereplők: Scarlett Johansson, Mahershala Ali, Jonathan Bailey, Rupert Friend, Manuel Garcia-Rulfo
