2025.11.20 00:14 Krumplishal Olvasottság: <100x
0

Vadnyugati finálé

Amikor 1990-ben bemutatták a Vissza a jövőbe III.-at, sokan már nem tudták, mit lehet még elmondani az időutazásról két zseniális rész után. Az első film tökéletes volt, a második okosan bonyolult és sötétebb, így a trilógia záródarabjának hatalmas elvárásoknak kellett megfelelnie. Robert Zemeckis azonban nem próbálta túlszárnyalni az előzményeket – inkább irányt váltott, és egy meglepően emberi, romantikus, westernbe oltott lezárást készített. A Vissza a jövőbe III. nem a technológiai csodák filmje, hanem a szívről és a döntések súlyáról szól.

A cselekmény közvetlenül ott folytatódik, ahol a második rész véget ért: Marty (Michael J. Fox) visszatér 1955-be, ahol Doc Brown (Christopher Lloyd) segít neki újraindítani az időgépet, hogy visszajuthasson 1885-be – abba a korszakba, ahol a tudós a múltban rekedt, és ráadásul a helyi bandavezér, Buford „Veszettkutya” Tannen megfenyegette, hogy megöli. Marty tehát ismét útnak indul a DeLoreannel, de ezúttal nem a jövőbe vagy a múlt közeli változatába, hanem a vadnyugat poros és romantikus világába.

Vadnyugati finálé

A harmadik rész legnagyobb meglepetése, hogy teljes műfajt vált: ezúttal nem sci-fi kalandfilm, hanem egyfajta western-paródia, amely egyszerre idézi meg John Ford klasszikusait és a popkultúra önreflexív humorát. Zemeckis itt már nem az időparadoxonokra, hanem a karakterek érzelmi ívére koncentrál. Doc Brown végre igazi emberré válik – nem csupán őrült tudós, hanem romantikus hős, aki beleszeret Clara Claytonba (Mary Steenburgen), a jövőből „neki rendelt” tanítónőbe.

A film legnagyobb erénye ez a romantikus szál: meglepően őszinte, bájos és szívből jövő. Lloyd és Steenburgen közös jelenetei valódi érzelmeket közvetítenek, és Zemeckis bölcsen engedi, hogy a film lelassuljon, hogy ezek az érzések kibontakozhassanak. Ez ad igazi súlyt a finálénak is – amikor Doc döntése arról szól, visszatérjen-e a saját korába, vagy maradjon a múltban a szerelmével, az már messze túlmutat a sci-fi-logikán: ez a személyes boldogság választása az „ész” fölött.

Michael J. Fox továbbra is remek – itt kettős szerepben is, hiszen Marty mellett eljátssza a dédapját, Seamus McFlyt is. A színész most is tele van energiával, de az ő karaktere a harmadik részben érettebbé válik: már nem a heves kamasz, aki mindenre azonnal reagál, hanem tanul az időutazás leckéiből. A film egyik legjobb momentuma, amikor Marty végül nem ugrik bele a felesleges párbajba – ez az önuralom és fejlődés szimbolikus pillanata, ami gyönyörűen zárja az ő történetívét.

A western-atmoszféra kiválóan működik. A díszletek, a kosztümök, az Ennio Morricone-hangulatú zenék mind a régi Hollywoodot idézik, de közben végig megmarad a franchise humoros öniróniája. Alan Silvestri ezúttal monumentális, epikus hangszerelést választott: a főtéma western-hangszerelése igazi filmszínházi öröm. A látványvilág – különösen a mozdonyos finálé – lenyűgöző. A praktikus trükkök, a gőzmozdonyra épített időgép és a végső jelenet, amikor a DeLorean végleg megsemmisül, méltó búcsú a legendás járműtől.

Ha hibát keresünk, talán az lehet, hogy a film kevesebb meglepetést tartogat a korábbi részekhez képest. Az időparadoxonok szinte eltűnnek, helyüket a kaland és a humor veszi át. Egyes rajongók emiatt kevésbé érezték grandiózusnak, mint az előző két részt, de épp ez a visszafogottság teszi emberivé. A Vissza a jövőbe III. nem akar több lenni, mint ami: egy megható, lezáró fejezet, ami végre nemcsak az időutazásról, hanem az idő elfogadásáról is szól.

A film zárójelenete – a gőzmozdony-időgép felemelkedése – tökéletes metafora: az időutazás véget ér, de a kaland örökre tovább él. A Vissza a jövőbe III. nem a leglátványosabb, de talán a legmelegebb szívű epizód. Zemeckis és csapata lezárja a történetet úgy, hogy közben minden karakter méltó búcsút kap, a néző pedig nemcsak nevet, hanem el is érzékenyül. Egy western-köntösbe bújtatott, nosztalgikus, szeretetteljes finálé, ami nem akar mindent felrobbantani – csak szépen elvarrni a szálakat. És ez sikerül is.

kaland | sci-fi | vígjáték | western

Martynak ezúttal 1885-ba kell visszamennie, hogy megakadályozza Doki túl korai halálát. Indiánok támadnak rá, de a városlakók sem épp barátságosak. Végül a település... több»

0