A Late Night with the Devil egy stílusos horror. Nem az a fajta ijesztgetős film, ahol spriccelő vértől és szörnyektől kell félni, inkább az, ami hangulatával bevonz, majd ismerősnek ható világát a feje tetejére állítja. Az alapkoncepciója és felvezetése tökéletes, és már önmagában kiemelkedik más horrorfilmek közül. Bár története viszonylag kiszámítható és egyszerű, karakterei karizmatikusak és dinamikusak, kimondottan szórakoztató beszélgetéseiket figyelni, miközben a háttérben egyre nő a feszültség. A film pedig remekül játszik a hetvenes évek esztétikájával és második felében akad pár meglepő ijesztés, azonban mélyebb üzenettel vagy magyarázattal nem biztos, hogy kecsegtet.
Az IFC támogatásával készült produkciót Cameron Cairnes és Colin Cairnes rendezte, akiknek messze legjobb munkája ez a film. Az utóbbi pár évben az IFC igazán friss ötletekkel állt elő kis költségvetésű filmek terén, számos érdekes horrort és thrillert finanszíroztak, melyek eredeti koncepcióval dolgoztak, legyen az stop-motionnal vegyített karakterdráma vagy metaforikus születéstörténet. Csakúgy, mint más filmjeik, a Late Night with the Devil is üde színfolt a hollywoodi sablonmozik tengerében.
Főszereplőnk, Jack Delroy, a fiktív Night Owls nevű esti show műsorvezetője. A történet szerint felesége tragikus elvesztése után a nézettsége egyre csak csökkent. Mivel szerződése is a lejáratához közeledett, egyre elkeseredettebbé vált, szüksége volt egy olyan epizódra végre, amit újra visszahozza régi hírnevét. A halloweeni show ideálisnak tűnt erre, producerével telepakolta érdekes figurákkal, többek között meghívott egy 13 éves lányt, Lilyt, akit – orvosa állítása szerint – az ördög egy formája szállt meg.
A film szinte kizárólag a show díszletei közt játszódik, végig az epizódot és főleg Jacket követjük, ahogy a díszlet mindkét oldalán interaktál meghívottakkal és a stábbal. A hatás az, mintha valaki csak megtalálta volna ezeket a felvételeket, és filter vagy vágás nélkül adta volna tovább nekünk, nézőknek. Egy érdekes formája ez a found footage horrornak, ami szerintem önmagában elég izgalmat hordoz magában, és elég újszerű, hogy a filmre ránézzünk. Végre nemcsak szanaszét rázott felvételeket látunk valami tipikus horror helyszínen. A látványvilág és díszletek kiválóak, így ha már láttunk a Late Night show-nak valamilyen fajtáját, akkor rengeteg elem visszaköszön, amitől kicsit az a hatás, mintha gyermekkorunk valamelyik rajzfilmjének a horror változatát látnánk. Ezt a képarány változások és a színészek is elősegítik. David Dastmalchian alakítása kimagaslóan jó, egyszerre barátságos, de mégis, karakterében van valami kényelmetlen vagy bizonytalan.
Pedig a filmben nincs is annyi horror, mint ahogy azt az előzetes elhiteti. A sztori kimondottan lassan indul, első harmada szinte kizárólag csak karakterépítés, ahol megismerjük szereplőinket és trükkjeiket. A film sokáig inkább thriller vonalon mozog, az ijesztgetés pedig csak később kap szerepet. A jelenetekben kialakult feszültség és a show alatt felbukkanó kérdések miatt a várakozás feloldása elég nagyot üt. Ugyanakkor, a történet sajnos kissé kiszámítható, és a zárt helyszín miatt nem is mehet túl sok irányba, a bemutatott narratív elemek pedig nagyon behatárolják a film lehetőségeit.
Ez nem jelenti azt, hogy ne lenne rengeteg érdekesség ebben a műsorban. A döcögős és messze túl sok expozícióból álló felvezető után megismerjük a karaktereket, és rögtön akad pár izgalmas pillanat. Ezek mind a miszticizmus körül forognak, így a szereplők is ebből a világból érkeznek. Van itt sarlatán, Uri Geller-utánzat, aki cold reading segítségével hiteti el emberekkel, hogy földöntúli képességei vannak. Vele áll kontrasztban a szkeptikus figura, aki nyilvánvalóan James Randi alapján lett megformázva. Ő az, aki ugyanúgy ismeri a mágusok trükkjeit, és könnyen leleplezi őket. Célja, hogy egy olyan paranormális eseményt lásson, amit nem tud megmagyarázni, sőt, aki ilyet tud mutatni neki, azt egy ezerdolláros csekkel honorálja, csakúgy, mint a valódi Randi. Utolsó fontos szereplőnk Lily, akinek neve beszédesen a Lilith-ből eredeztethető, és démont jelent. Bár ez valószínűleg nem azt a fajta démon, aki egy csekket elfogad.
A karakterek beszélgetései és vitái kimondottan szórakoztatóak, ha látunk valami furát, mindig ott van egy karakter, hogy lerántsa a leplet, és visszahúzzon a valóságba. Kicsit az a hatás, mint egyes zárt drámáknál, ahol elsőre minden paranormális eseményre találnak a szereplők valami racionális magyarázatot, de egy idő után már mi sem vagyunk teljesen biztosak magunkban. Vajon mi is csak egy nagy kísérlet részese vagyunk, minket is manipulál-e valami? Mi igaz ebből a történetből, és mennyi folyik le fejünkben vagy Jack fejében? A rendezők ügyesen játszanak a meta-elemmel, valamint a földöntúli és szkepticizmus találkozásával. A film vége azonban újra főszereplőjéről akar szólni a nézők helyett, és sajnos ezért nem túl erős narratív szempontból. A karakterdrámába váltás inkább több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol, és kicsit bizonytalan, pontosan mi volt az üzenete a készítőknek, ha volt egyáltalán.
Ez azonban nem vesz el a film értékéből, hisz rengeteg szórakoztató, ijesztős, sőt vicces pillanattal szolgál a cselekménye. A Late Night with the Devil eredeti alapkoncepciója végig izgalmas marad, ha nem is horror, de thriller szinten. Központi konfliktusa kissé kiszámítható, de az autentikus díszletei és a dinamikus karakterek a legtöbbet hozzák ki a történetből.
78 Late Night with the Devil (2024)
1977-ben egy élő televíziós adás szörnyen balul sül el, és a gonosz elszabadul a nemzet nappalijában. több»
Szereplők: Michael Ironside, Georgina Haig, David Dastmalchian, Fayssal Bazzi, Christopher Kirby
