Amikor megtudtam, hogy újraélesztik a Strangers szériát, bevallom, megörültem. A 2008-as első rész engem anno nem igazán nyűgözött le, de a történetben láttam a potenciált, így reméltem, hogy az új feldolgozás majd többet ad. A 2024-es újjáélesztett első részben azonban Ryan karaktere kifejezetten idegesített, és a cselekmény is túlságosan kiszámíthatónak hatott. Őszintén szólva az első etap után elég szkeptikus lettem a Chapter 2-vel kapcsolatban, főleg mivel rögtön beharangozták a harmadik részt is, így azt hittem, hogy a középső film majd csak egy lagymatag „középső gyerek” lesz. Ehhez képest kellemesen csalódtam. Bár ebben a fejezetben is sok a túlzás, az elnagyolt húzás és kevés a realitás, mégis sikerült egy feszült, izgalmas hangulatot teremteni. Madelaine Petsch egyértelműen a film motorja: igazi badass oldalát mutatta meg, és simán elvitte a hátán az egész produkciót. A szinkron azonban nálam sokat rontott az élményen: volt, hogy egy felnőtteknek szóló filmnek éreztem a túlzásba vitt nyögések és lihegések miatt, máskor pedig mintha gyerekeknek szánt narrációt hallgatnék, amikor még a „mentőautó” feliratokat is fel kellett olvasni. Ez többször kizökkentett. Pozitívum viszont, hogy végre egy kis betekintést kaptunk a címadó hívatlanok életébe is, és elkezdtük megismerni a háttértörténetüket. Összességében a Chapter 2 számomra egy pozitív csalódás: nem hibátlan, de határozottan nem is rossz. Kíváncsian várom, mit hoz majd a harmadik rész.
Amikor megtudtam, hogy újraélesztik a Strangers szériát, bevallom, megörültem. A 2008-as első rész engem anno nem igazán nyűgözött le, de a történetben láttam a potenciált, így reméltem, hogy az új feldolgozás majd többet ad. A 2024-es újjáélesztett első részben azonban Ryan karaktere kifejezetten idegesített, és a cselekmény is túlságosan kiszámíthatónak hatott. Őszintén szólva az első etap után elég szkeptikus lettem a Chapter 2-vel kapcsolatban, főleg mivel rögtön beharangozták a harmadik részt is, így azt hittem, hogy a középső film majd csak egy lagymatag „középső gyerek” lesz. Ehhez képest kellemesen csalódtam. Bár ebben a fejezetben is sok a túlzás, az elnagyolt húzás és kevés a realitás, mégis sikerült egy feszült, izgalmas hangulatot teremteni. Madelaine Petsch egyértelműen a film motorja: igazi badass oldalát mutatta meg, és simán elvitte a hátán az egész produkciót. A szinkron azonban nálam sokat rontott az élményen: volt, hogy egy felnőtteknek szóló filmnek éreztem a túlzásba vitt nyögések és lihegések miatt, máskor pedig mintha gyerekeknek szánt narrációt hallgatnék, amikor még a „mentőautó” feliratokat is fel kellett olvasni. Ez többször kizökkentett. Pozitívum viszont, hogy végre egy kis betekintést kaptunk a címadó hívatlanok életébe is, és elkezdtük megismerni a háttértörténetüket. Összességében a Chapter 2 számomra egy pozitív csalódás: nem hibátlan, de határozottan nem is rossz. Kíváncsian várom, mit hoz majd a harmadik rész.