Lengyel krimi-dráma, amely a 90-es évek eleji Kelet-Európa bizonytalan, rendszerváltás utáni korszakába helyez egy megtörtént bankrablási nyomozást. A film régimódi bűnügyi stílussal, sötét képi világgal és lassan építkező, alaposan kidolgozott nyomozati szállal dolgozik, miközben érezhetően igyekszik átadni az akkori társadalmi-gazdasági légkört. A cselekmény feszült, helyenként lassú, és az aprólékos részletek kedvelőinek szól, azonban a szokásos heist-mozik tempójához szokottaknak talán túl egyhangú vagy monotonnak tűnhet. A karakterek hitelesek: az elbocsátott, tapasztalt rendőr és a fiatal nyomozó dinamikája adja a film emberi oldalát, miközben a színészi játék, különösen Olaf Lubaszenko alakítása, erős jelenléttel tölti meg a történetet. A forgatókönyv stabil, kevés meglepetést tartalmaz, inkább a klasszikus, komor krimik hangulatát idézi, a rendezés főleg a lengyel valóság beemelésében, a feszültség és a politikai háttér érzékeltetésében erős. Objektíven a film hiánytalanul hozza a műfaj kötelező elemeit, de nem vállal sok kockázatot, szubjektíven pedig azoknak ad többet, akik szeretik a részletgazdag, melankolikus európai krimit, kevésbé ajánlott az izgalmas fordulatokra vagy látványos akciókra vágyóknak. Célközönsége a klasszikus bűnügyi történetek, realista krimik értői, illetve akik szívesen elmerülnek a régió múltjának árnyalt ábrázolásában. A bankrablás nem hibátlan, néhol valóban túlnyújtott, de atmoszférája, karakterei, és a korhű, komor hangulata miatt megragadó és értékes.
Lengyel krimi-dráma, amely a 90-es évek eleji Kelet-Európa bizonytalan, rendszerváltás utáni korszakába helyez egy megtörtént bankrablási nyomozást. A film régimódi bűnügyi stílussal, sötét képi világgal és lassan építkező, alaposan kidolgozott nyomozati szállal dolgozik, miközben érezhetően igyekszik átadni az akkori társadalmi-gazdasági légkört. A cselekmény feszült, helyenként lassú, és az aprólékos részletek kedvelőinek szól, azonban a szokásos heist-mozik tempójához szokottaknak talán túl egyhangú vagy monotonnak tűnhet. A karakterek hitelesek: az elbocsátott, tapasztalt rendőr és a fiatal nyomozó dinamikája adja a film emberi oldalát, miközben a színészi játék, különösen Olaf Lubaszenko alakítása, erős jelenléttel tölti meg a történetet. A forgatókönyv stabil, kevés meglepetést tartalmaz, inkább a klasszikus, komor krimik hangulatát idézi, a rendezés főleg a lengyel valóság beemelésében, a feszültség és a politikai háttér érzékeltetésében erős. Objektíven a film hiánytalanul hozza a műfaj kötelező elemeit, de nem vállal sok kockázatot, szubjektíven pedig azoknak ad többet, akik szeretik a részletgazdag, melankolikus európai krimit, kevésbé ajánlott az izgalmas fordulatokra vagy látványos akciókra vágyóknak. Célközönsége a klasszikus bűnügyi történetek, realista krimik értői, illetve akik szívesen elmerülnek a régió múltjának árnyalt ábrázolásában. A bankrablás nem hibátlan, néhol valóban túlnyújtott, de atmoszférája, karakterei, és a korhű, komor hangulata miatt megragadó és értékes.