Először azt hittem, hogy ez egy tipikus „zenés darab a Broadway-világról”, de a film sokkal inkább egy belső utazás – az alkotás, az elismerés és az elhagyatottság között. Az Ethan Hawke által alakított figura egyszerre sziporkázó és törékeny, és Linklater szinte minden párbeszédet úgy helyez el, hogy érzed: ott vagy vele a bár sötét sarkában. Az atmoszféra bejön, de néha olyan, mintha a film csak magának beszélne – ha nyitott vagy erre, akkor nagyon üt.
Először azt hittem, hogy ez egy tipikus „zenés darab a Broadway-világról”, de a film sokkal inkább egy belső utazás – az alkotás, az elismerés és az elhagyatottság között. Az Ethan Hawke által alakított figura egyszerre sziporkázó és törékeny, és Linklater szinte minden párbeszédet úgy helyez el, hogy érzed: ott vagy vele a bár sötét sarkában. Az atmoszféra bejön, de néha olyan, mintha a film csak magának beszélne – ha nyitott vagy erre, akkor nagyon üt.