Ex Machina másképp

Már alapból erős szkepticizmussal álltam neki a férfi főszereplő, Jack Quaid miatt, akit mindig vígjátékokban képzelek el, mert oda valóak a karakterei, és ebben a filmben is egy komikus, de gyenge karaktert alakított, aki a fináléhoz közeledve próbált keménykedni, aztán egy dugóhúzó kifogott rajta. A témát sokszor ellőtték már, romantikus, de sejtelmes monológgal indul a nyitójelenet, de nemsokára egy erősen pc sci-fivel találkozunk, amit még magam sem néztem volna ki ebből. Itt kezdődött el a lejtmenet. A cselekmény az Ex Machinára emlékeztet, de ezzel ellentétben annak a hangulata és stílusa sokkal jobban átjött. A játékidő ellenére három napig néztem a filmet, jól olvasod, tényleg kellett nekem 3 hosszabb szünet. Nem csak, hogy nem kötött le, de olyan gyenge karakterek voltak benne, hogy nagyon untatott, és egyedül a kapcsolatok pszichológiai vonalát tartottam érdekfeszítőnek. A robot csaj vezérlése, beállításai, funkciói is olyan szempontok voltak, amelyek, bár feldobták a sztorit, de mégis talán az elektromos dugóhúzós jelenet volt a film fénypontja. 4,5/10