A Nagyon rossz előérzetem van már a címével is egyértelműen jelzi, hogy nem egy könnyed, háttérben futó tartalomról van szó. Ez a sorozat inkább egy hangulat, egy folyamatosan jelen lévő, nyomasztó érzés, ami végigkíséri a nézőt epizódról epizódra. Az alkotók célja egyértelmű: nemcsak történetet mesélni, hanem érzelmileg is bevonni és feszültség alatt tartani a közönséget.
Ami azonnal szemet szúr, az a főszereplő színésznő Camila Morrone jelenléte. Egyszerűen gyönyörű, olyan természetes kisugárzása van, ami miatt az első perctől kezdve magára vonja a figyelmet. Számomra ez volt az első alkalom, hogy sorozatban láttam, és kifejezetten pozitív élmény volt. Nemcsak külsőleg megnyerő, hanem a játéka is hiteles és érzelmekkel teli. Képes volt átadni azt a bizonytalanságot, feszültséget és belső vívódást, amit a karaktere megkövetelt. Nem túljátszott, nem erőltetett – pont annyit adott, amennyit kellett, és ettől lett igazán szerethető és emlékezetes.
A mellékszereplők is erősítik a sorozat minőségét. Ritka az, amikor egy teljes szereplőgárda ennyire egységes színvonalat hoz, de itt ez sikerült. Minden karakter hozzátesz valamit a történethez, és egyikük sem érződik feleslegesnek. A színészi játék összességében nagyon rendben van, ami sokat segít abban, hogy a néző bele tudjon merülni ebbe a sötét, kissé nyomasztó világba.
A történetvezetés az első epizódoktól kezdve magával ragadó. Egészen az ötödik epizódig konkrétan „tűkön ültem”, annyira kíváncsi voltam, hogy mi fog történni. Folyamatosan ott volt bennem a kérdés: most mi következik? Mi történik valójában? Ki mit titkol? Ez a fajta feszültség az, ami igazán jól működik a sorozatban. Nem adja könnyen a válaszokat, inkább lassan, apránként adagolja az információkat, így a néző végig gondolkodik, találgat, és próbálja összerakni a kirakós darabjait.
Kifejezetten tetszett, hogy nem egy sablonos történetet kaptunk. Bár elsőre úgy tűnhet, hogy egy klasszikus kapcsolatdrámáról van szó, a sorozat ennél sokkal mélyebbre megy. Az egyik legerősebb mondanivalója az, hogy sokszor azt hisszük, a lelki társunkkal vagyunk, vagy éppen hozzá készülünk kötni az életünket, miközben a valóság egészen más. Ez egy nagyon emberi és sokakat érintő gondolat, amit a sorozat finoman, de hatásosan mutat be.
Különösen érdekes az az utalás, hogy a valódi lelki társunk sokszor nem az, akire elsőre gondolnánk. Sőt, lehet, hogy pont az az ember, akit észre sem veszünk, vagy akit teljesen más szerepben képzeltünk el az életünkben. Ez a gondolat végig ott lebeg a történet felett, és egyfajta keserédes felismerést ad a nézőnek.
A hangulat az egyik legerősebb eleme a sorozatnak. Végig ott van az a bizonyos „rossz előérzet”, amit a cím is sugall. Nem feltétlenül történik mindig valami konkrétan ijesztő vagy sokkoló, mégis folyamatos a feszültség. Ez inkább egy belső nyugtalanság, ami nem hagyja, hogy teljesen hátradőljünk. Az ilyen típusú atmoszféra megteremtése nem egyszerű, de itt nagyon jól működik.
Ami viszont egy kicsit visszahúzza az összképet, az a befejezés. Az addigi építkezés után egy erősebb, ütősebb lezárás jobban illett volna a történethez. Nem rossz a vége, de hiányzik belőle az a bizonyos „wow” érzés, amit a korábbi epizódok alapján várna az ember. Egy frappánsabb, emlékezetesebb befejezés sokat dobott volna az összhatáson.
Összességében a Nagyon rossz előérzetem van egy kifejezetten erős, hangulatos minisorozat, ami főleg azoknak ajánlott, akik szeretik a lassabban építkező, pszichológiai feszültségre építő történeteket. Nem egy könnyű darab, és nem is mindenkinek fog tetszeni, de aki ráhangolódik, azt könnyen magával ragadja.
Nálam a sorozat egy stabil 7.5/10-es értékelést kap. Jó élmény volt, izgalmas, gondolatébresztő, de egy kicsit erősebb lezárással akár még magasabb pontszámot is megérdemelt volna.
Egy baljós esküvő megünneplése előtti héten rémületes hangulat lesz úrrá az ünneplők körében. több»
