A The Assessment messzebb ment egy vicceskedő szociodrámánál. Hihetetlenül jó alakítások, szórakoztató cselekmény meglepő mélységekkel, és egy jövőkép egy érdekes metaforával, mely több dologra is ráhúzható, de mégis szépen körbejárja témakörét. Kicsit féltem, hogy a film leragad annál a gagnél, hogy egy felnőtt színész gyerekként viselkedik, és a szülőknek ez furcsa dilemmát okoz. A narratíva ezt a sztoriszálat rendesen kimaxolja. Van egy elég durva jelenet is, ahol egy lehetetlen helyzetbe kerülnek szereplőink, de a film nem áll meg itt. Nem spoilerezek tovább, de annyit elmondok, hogy többről szól a film, mint hittem. Alicia Vikander viszi el a műsort itt, talán ez a legkeményebb szerepe, meglepően sok érzelem között kell ugrálnia, és remekül helytáll jelenettől függetlenül. Patel és Olsen is remek. Nyilván ketten két külön szülői magatartást mutatnak be, a saját hibáikkal. A történet pedig kihasználja ezt, hogy az agenciát, kötődést és vágyak világát feltérképezze. A film világában kihaltak a házi kedvencek, a férj pedig minden áron megpróbál egy tökéletes majmot létrehozni, hogy annak tapintása és kinézete minél realisztikusabb legyen. Ám a történet lényege pont az, hogy nincs tökéletes megoldás, nincs tökéletes döntés és családmodell sem. Ennél többet nem mondok, egy elég drámai, szomorú, enyhén humoros kis film ez, melyben az alakítások megemelnek egy érdekes és enyhén szürreális sztorit.
A The Assessment messzebb ment egy vicceskedő szociodrámánál. Hihetetlenül jó alakítások, szórakoztató cselekmény meglepő mélységekkel, és egy jövőkép egy érdekes metaforával, mely több dologra is ráhúzható, de mégis szépen körbejárja témakörét. Kicsit féltem, hogy a film leragad annál a gagnél, hogy egy felnőtt színész gyerekként viselkedik, és a szülőknek ez furcsa dilemmát okoz. A narratíva ezt a sztoriszálat rendesen kimaxolja. Van egy elég durva jelenet is, ahol egy lehetetlen helyzetbe kerülnek szereplőink, de a film nem áll meg itt. Nem spoilerezek tovább, de annyit elmondok, hogy többről szól a film, mint hittem. Alicia Vikander viszi el a műsort itt, talán ez a legkeményebb szerepe, meglepően sok érzelem között kell ugrálnia, és remekül helytáll jelenettől függetlenül. Patel és Olsen is remek. Nyilván ketten két külön szülői magatartást mutatnak be, a saját hibáikkal. A történet pedig kihasználja ezt, hogy az agenciát, kötődést és vágyak világát feltérképezze. A film világában kihaltak a házi kedvencek, a férj pedig minden áron megpróbál egy tökéletes majmot létrehozni, hogy annak tapintása és kinézete minél realisztikusabb legyen. Ám a történet lényege pont az, hogy nincs tökéletes megoldás, nincs tökéletes döntés és családmodell sem. Ennél többet nem mondok, egy elég drámai, szomorú, enyhén humoros kis film ez, melyben az alakítások megemelnek egy érdekes és enyhén szürreális sztorit.